Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - SZOMSZÉDOLÁS - Péterfi Gyula: Lenin szellemében
„A nagybirtokok szlovák és magyar alkalmazottainak sorsa reménytelenül azonos volt és ezért úgyszólván egyetlen jelentős sztrájkmegmozdulást sem szervezték nemzeti tagozódás alapján.” (Zdanka Holotiková: Közös út - közös karc.) Azonban a nyugati nagytőke, a plutokrata-internacionalizmus segítségével uralomra jutott, megerősödött a fasizmus Németországban, és 1939. szeptember i-én kitört a második világháború. Hat évig ontotta az ártatlan emberek millióinak vérét a teuton őrület, hat évig harcoltak a Vörös Hadsereg katonái az európai népűk szabadságáért. II. A csehszlovákiai tőkések, a hatalom egykori birtokosai, a második világháború után sem adták fel a harcot, és e harc egyik fegyvere a magyarellenes nacionalizmus volt. „A magyarellenes hangulat annál károsabb volt, mivel lehetővé tette a burzsoáziának, hogy a dolgozók figyelmét elterelje a szlovák fasizmus képviselőinek megbüntetéséről, akik pedig a szlovák nemzet 'szenvedéseiben nem kevésbé voltak bűnösek, mint a magyar fasizmus kiszolgálói.” (V. Jarosová-O. Jaros: Slovenské rolbot- nictvo v iboji o moc, Bratislava 1965, 115. oldal.) E politikai koncepció alapján valósították meg a lakosságcserét, az erőszakos reszlovakizálást (tehát a kisebbség, nyomás hatására, szlováknak vallotta magát) és a cseh határvidék felé irányuló kényszerkitelepítést. A burzsoázia magyarellenes nacionalista politikájának a csehszlovák dolgozók vetettek véget, amikor a CSKP vezetésével 1948 februárjában átvették a társadalom vezetését. A csehszlovákiai magyar nemzetiségi kisebbség ajkáról és kezéről Csehszlovákia Kommunista Pártja, a csehszlovák proletariátus vette le a bilincseket 1948 februárjában - ezt soha nem feledhetjük és nem is feledjük el! III. A kommunista párt vezette dolgozó nép győzelmének köszönhetjük többek között azt, hogy megalakulhatott a CSEMADOK. A szervezet munkájáról, eredményeiről kértem nyilatkozatot Szőke Józseftől, a CSEMADOK Központi Bizottságának főtitkárától.- Főtitkár elvtárs! Mi volt a cél a kezdet kezdetén?- A gyakorlati cél: színjátszás, irodalmi színpadok megalakítása, esztrádjellegű előadások, 'tánccsoportok, népi együttesek, énekkarok és zenekarok megalakítása és a klubtevékenység megindítása volt. És mi volt az etikai cél? Értelmi, esztétikai és erkölcsi nevelő hatás. Persze mindehhez áldozatkész, önzetlen, az anyanyelvi kultúráért rajongó emberekre volt szükség. Ilyenek voltak - hogy" legalább néhány példát említsek - Krausz Zoltán és Kanala Józsefné Rozsnyón, Nagy László Léván, Király Dezső Komáromban, vagy dr. Druga János Érsekújvárod.- Említhetnél néhány számszerű adatot a csehszlovákiai magyar műkedvelő színjátszás múltjából?- 1963-1964-ben 310 csoport előadásait 261 000 ember nézte meg, 1964-1965- ben pedig 313 csoport előadásainak már 305 00c nézője volt. Ezzel kapcsolatban kell rámutatni, hogy az ötvenes évek végén kezdtek megalakulni az irodalmi színpadok is. Ma már - ha a legjobbákat akarjuk felsorolni - kiemelést érdemelnek a po179
