Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Morvay Gyula: Távoli szívverés

írni; addig lelke mélyéig írástudatlan volt. Az Alsó-erdő berekfákiak rönkjeiről nézte a város bombázását, aztán már nem kereste fal „úri gavallérjait”, mint emlegette, neki pedig nem adatott meg a kisgyerek.

Egyre sűrűbben nézik meg a városiak Rijeldát, Lovranát, ahol bácskai magyar menyecskéhez térhetnek be a tengerjáró magyar vándorok. Odáig sínen is, autóbusztengelyen is meg lehet tenni az utat. A régi végállomás már nem végállomás, majdnem megint Kanizsától Boszniáig megy a vonat, a népek átléphetik a határt, felhúzták a sorompót, kiadják a „papírt”. Még kora tavasz van, de már készülődik Opa- tija, a tenger már melegszik, a napsugár már a fák ágai között kanatólkodik, és nemsokára jönnek a vendégek „Cseszkóból”, „Jugóból”, hiszen minden szombaton itt áll a Croatiatrans kék színű autóbusza; megvárja, míg a vendégeik feljönnek a föld alatti bariból, ahol amolyan „pravinc”-vetkőzőszám lis van. Igen, a suba alatt behozott szeszt elkobozzák, sőt a „kishatárforgalomban” áttolt kerékpár belső gumijából csurgó-csepegő pálinkát is az út porába engedik azok a szigorú vámőrök, amit amúgy nagyon jól tesznek. A CSAD-autóbuszok majdnem mindennaposak: Rómából visznek Prága 5-be narancsot és citromot, az acéláruk ellenében. Például Miroslav Holicsekl, Praha 5-ből, aki úgy ismeri városunkat, mint a tenyerét, már nem azt mondja, ,,tu- dum magyarum”, hanem „tudum magyarul”, ami haladás. Keveredik a nép. Nagyon is szeretnék egymást megismerni, de ez nagyon is nehéz, mivel a messze élő népekhez nem olcsó az eljutás.

„Ami elviszi a pénzünket, az a szálloda.” Mindenhol a szállás a drága, a nagyon drága. A nyugati gazdagók luxusigényeit nem is tudjuk kielégíteni, pedig azok nagyon szívesen alusznak kis zalai falvakban is, ahol a tiszta, üvegverandás házak hűvös elsőházában patyolatfehér és testet hűsítő ágynemű takarja be a kényes ízlésű vendéget, a szilvapálinkás-szalonnás, rántottás-baboskávés reggeli is kijár, míg autójuk a vénséges diófa alatt áll, és a gyerekeik felmászhatnak a körtefára; ehetik, szedhetik, rázhatják a körtét.

A város állóhelyében újul meg: megvannak a részegfedelű kis házak, de gyorsabban .magasodnak a négyemeletes épületek, „ötszintesek” nincsenek - hogy ne kelljen bajlódni a felvonóval. Kivétel a „Lordok Háza”, a leégett városház helyén épült ötemeletes ház, melynek neveit adtak: „Lordok Háza”, mivel olyan szép; mások szerint: mivel abban a „szerencsés lordok” laknak, ami nem igaz; lakói dolgozók. A város keleti részén már egy új város épült a kertek, istállók, fészerek helyén. Ez már az új. Ez már a huszonöt esztendős fatörzs hatalmas lombozata: fények, szép házak, napfény és fürdőszoba.

Maholnap Otegyed százada, hogy régi illúziók és háború nélkül él a város, kikerülve az égi hatalmak palástja alól. A Harmadik Ukrán Front tankjai erre dörögték; a Zrínyi utcában az alacsony mennyezetű házban a főparancsnok látta Kiskani- zsa égését, és megérte Becs és Berlin elestét.

Hatezer tanulónak csengetnek mindennap; az ifjú gárda imajd kirajzik innen, és iielyet, lakást kér hazájában; is ezt a hatezer tanulót az iskola és az otthon már egy ütemben tanítja és neveli.

Esztendők óta új jelenség: idegen jelzésű autók jöttek ide, suhantak át a városon; a város lakosai megtanulták az idegen jelzésieket, és megismerték az akkor idegen vendégeket, akiket új szálloda, új camping fogad. A kirakatból már bevették a hibás árfolyamtáblázatot, melyen a CSSR-t a nyomda összetévesztette a CCCR-rel, ami - országnyi tévedés volt. Már nincs csődület a „osodakocsik” előtt, egyre többen vesznek autót, megtanulják, mit jelent a Skoda, a „Csezettía”, melyet még úgy ejtenek, hogy „Cseoetka”, megtanulták, mit jelent az „Embécska”, az MB-autójelzés, ismerik a Zástava, a Nysa-autókat, és a falusi termelőszövetkezetek tagjai azt is tud164