Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Tarabó Zoltán: Répcelak - rekviem után

S még Mindszenthy is elmondja - állítólag - a celili sikertelen nagygyűlés után: „Csillagom ezután (hanyatlik, meglátjátok.”

Jogos-e, törvényes-e, messzeható-e minden intézkedése? Bizonyára nem, de.. . „Szabó Imre még szabálytalanságaival is a munkásosztály érdekeit szolgálja” - mondják fent. S kaphatott-e megyei titkár nagyobb igazolást és ösztönzést akikor, amikor 1945-öt, 46-ot, 47-et írtak a kalendáriumkészítők? 1948 végén - több titkár társával egyetemben - leváltják, s Szabó Imre országgyűlési képviselő a megyei mezőgazda- sági igazgatóság élére kerül.

1956-ra a megyét is elhagyja. Keszthelyen éti meg az ellenforradalmat s a második börtönt. Életében ékkor először a „Munkaérdemrend”, „A magyar szabadságért” s a „Szocialista Hazáért” érdemrend, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa kitüntetésének, a „Tanácsköztársaság Érdemérem” és több más kitüntetés mai tulajdonosa. November 4-án a kommunista foörtönparancsnok „nyitva felejti” a cellaajtót: sűrűn dörögnek -a kapu előtt az elleni orrada lm árok fegyverei, mire ők - talán az utolsó percben - megszöknek.

Rövidke szolgálat még, s eljön a nyugalmazó« ideje.

IV.

Az őszen is délceg, gondozott, galambősz foajuszú, nyakkendőt sohasem kötő pártnyugdíjast gyakran látni ma is a megyei tanácson, valamelyik környékbeli téeszben vagy a megyei pártbizottságon feltűnni. Akár kopogtatnia sem kell, nyitva előtte az ajtó. Kedvelik, elvárják, adnak véleményére. S ha visszanéz életére? Nyugodt a válasz. „Tettem, amivel a pártom megbízott. Ma sem tennék másként.” Majd egy kis sóhaj után: „Egyet sajnálok. Hogy fiatalon nem tanulhattam.” Pedig nem lehetett akkor mindazt megtanulni, amit Szabó Imre később tanulás nélkül is tudott.

TARABÓ ZOLTÁN

Répcelak — rekviem után

1.

A múlt év júniusában kezdte tárgyalni a szombathelyi megyei bíróság „a” répcelaki ügyet. Egy ország figyelt a tárgyalóteremre... A becsatolt iratok súlya megközelítette a harminc kilogrammot s a tárgyalási jegyzőkönyv oldalszáma is túlhaladt a hatszázon. Hetven tanút hallgatott meg a bíróság, magnótekercsek tömegét használta fel az elhangzottak rögzítésére, hogy tisztázza a felelősség kérdését s azokat az okokat, amelyek közrejátszottak a kilenc ember halálával végződő - 1969. január 2-án délután két óra huszonnégy perckor bekövetkezett - szénsavgyári robbanásban.

Tizenegy ember ült a vádlottak padján. Többségükben mérnökök, technikusok. Volt közöttük egy olyan mérnök, akire a kívülálló nem tudott nem odafigyelni. Ez az ember majdnem minden tárgyalási napon és majdnem mindenkivel vitatko158