Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám - Thiery Árpád: Nagyhét (elbeszélés)

Nem szóltak. A vörösképű ember belenyalt a pálinkába, majd visszatette a poharat az asztalra. Frankot nézte, ritkuló haját, sovány arcát, mintha távoli emlékek közt kutatott volna.- Maga járt már itt - mondta határozottan.- Én.- Tgen. Maga.- Egyszer valóban jártam itt. Nagyon régen - mondta Frank, siratva magában Fáraót, akit valójában alig ismert, de mindig hálával gondolt vissza rá, és a lelke mélyén sohase hitte el a róla szőtt híreszteléseket.

Frank visszafelé újból megállt az alimafánál, és találomra leheveredett a homokra, nem keresgélve, hogy hova ül. Szájában érezte a kadarka savanykás ízét, s azon tűnődött, hogy az életiben hol van az értelme annak a tíz napnak, amit tizenhét éves korában itt töltött el, ezen a forró homokon. Azt gondolta: íme, az ember képes egy órában átélni az egész életét, és az a lány ott a tornácon, istenem, egész különös volt, ahogy ránéztem. Föltápászkodott, leporolta a ruháját, és elindult. Meleg volt, legalább harmincnégy fok. Frank lassan haladt a homokon. Ha arra gondolt, hogy milyen hosszú és nehéz lesz az út a városig, így vigasztalta magát: végtére is, ennyit ki kell bírnom, hisz ha meghalok, úgyis a pokolba fogok jutni, és ha ezt a kis meleget nem bírom ki, mi lesz ott majd velem?

Lakatos József: Fák (olaj)

8