Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kulcsár János: Itt nálunk, vidéken
gyakrabban hangzott el a hívó szó is. Én pedig jöttem, mert csábítónak tűntök a lehetőségek. Felénk ezt a várost a korlátlan lehetőségek földjeként emlegették, ahol minden jószándékú törekvést meg lehet valósítani.- Csalódott?- Lényegében neim. De túl sok az aprómunkám ahhoz, hogy bizonyíthassam: többre vagyok képes a jelenleginél. Munkaadómnak, a Moziüzemi Vállalatnak évi 90 ezer forintot kell „megtermelnem”. Elképzelhető, hogy mit jelent ez időiben, energiában . . .- Hírlik, bogy elhagyja Vas megyét. Családját máris Budapestre költöztette.- Önszántamból sohasem megyek el innen. A nehézségek mellett is ebben a közegben érzem jól magam. Ami pedig a családot illeti: van egy kamaszlányom, aki művészi tornában ötszörös országos, háromszoros Budapest-bajnok, és szakembereik szerint a világranglista negyedik helyén áll. Nem foszthatom meg azoktól az alkalmaktól, amelyeket csak a főváros nyújt a sportoló számára. Egyébként lehet, hogy felnőtt fejjel ő is visszatér majd Szombathelyre, hogy folytassa az apja munkáját. Mert - természetesen - grafikusnak kiészül... A római régész- Nem ásná fel mindjárt az egész várost? - acsargott az építésvezető, mikor kiderült, hogy nemcsak az alapozást kell abbahagyni, hanem valamivel arrébb kész falakat is ledöntetnek majd a múzeumi emberek. 149 Sziráczky Gyula
