Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kulcsár János: Itt nálunk, vidéken

országos pályázat rangos mezőnyében szerezte meg Szombathely népszerű grafikusa a témával való birkózás jogát.

Örök szerencséje az alkalmazott művészetnek, hogy nem tart fenn „(bérelt helyeket” senki számára, és ezáltal állandósítja az alkotók „készenléti állap otát”, a hajlamot és szellemi erőnlétet mindennemű újrakezdésihez. SzirácZky Gyula mögött 30-40 folyóirat-címlap, 25-30 könyvborító, tölbb mint 200 különféle embléma tervezése áll. Plakátjai közül „az utca embere” is jól ismeri a harmadik 5 éves terv falragaszát, népszerűek a KISZ KB megbízásából készített különféle grafikái, és külföldön is széles körű elismerést váltották ki a 175 éves Bábolna részére tervezett reprezentatív munkák, melyeikkel nópköztársaságuhk Elnöki Tanácsa bízta meg. Technikai szempontból ás úttörő alu-'karc képeiből a Vie Novue rendezett 'kiállítást 1965-ben, figyelemre méltó sikerrel.- Mire a legbüszkébb?- Nevetni fog, ha elárulom: származásomra. Szépapám ugyanis Tes-sedik Sámuel volt, a magyar föld gyógyítója, szerelmese. Bizonyára boldog lenne odaát a túlvilágon, ha tudná, hogy az egykori családi fészek helyén, Szarvasom - még én is ott születtem! - jelenleg az Országos Űttörő Arborétum virít. Egyébként ez az egyetlen pozitívuma, amivel eldiosékedhetnék szépapámnak, ha feltámadna. Hagyományát ugyanis a családból senki sem folytatta. Nagyapám rajztanár volt, apám meglehetősen „élhetetlen” jogász. Három gyermek fölnevelése közben egyébként sem lett volna könnyű vagyont gyűjteni. Én szobrásznak indultam, de végül grafikai szákon végeztem 1944-ben.- Az első önálló feladatok?- Azokért meglepően messzire kellett eljutnom, a szó földrajzi értelmében. Alig léptem ki a főiskola kapuján, már be is soroztak katonának. Rövid kéthónapos front- szolgálat után sakadmagamimal egyenesen a hadifogságba szöktem a halál elől, a tűz- vonalon át. így kerültem Lvovba, ahol csakhamar az Operaház díszlettervezője lettem. Első nagy munkám az Anyegin volt. Furcsán hangzik talán, de visszapillantva úgy érzem: az ott töltött idő volt életem leggondtalanabb, ilegfüggetlenebb szakasza. Csoportunk 1947 júliusában tért haza. Akkoriban semmi sem állt tőlem távolabb, mint a politika; nagyon meglepődtem, amikor az érkezőket fogadó Rákosi Mátyás kezet fogott velem...- Ennyire felhőtlen volt a folytatás is?- Nem indult rosszul. A Magyar-Szovjet Társaság munkatársaként sok, kedvemre való feladatot (kaptam. Később a Népművelési Minisztériumiba hívtak, de engem akkorra már elcsábított Sztálinváros sodró lendülete. A központi dekoráció vezetője lettem, és tizenkét munkatársammal együtt valóban akadékoskodástól mentesen, gond nélkül dolgozhattam. Eredményeinket elismerték, anyagilag és erkölcsileg egyaránt megbecsültek bennünket. Éppen a (kilátásba helyezett kormánylditüíitetést vártam, amikor 1952 augusztusában letartóztattak, és állítólagos politikai bűncselekményekért három évre ítéltek. így 'kerültem Oroszlányba, -ahol szabadulásom után is megmaradtam. A Szénbányászati Tröszt alkalmazott grafikusiként.- A legtöbb ember menekülne meghurcoltatása színhelyéről, még akkor is, ha ártatlansága beigazolódik.- De én megkaptam ott álmaim netovábbját, a modem rotaprint-üzemet, -és kedvemre kísérletezhettem -a rota-berendezés grafikai alkalmazásával. Remek lakást adtak, és tanulmányutakat tehettem Olaszországba, Franciaországba, Jugoszláviába, Németországba. Még be sem fejeződött rehabilitálásom ügye, amikor (megkaptam a KISZ aranyfcoszorús jelvényét.- Hogyan került kapcsolatba Szombathellyel?- Savaria-plakátok tervezésére küldtek megbízást. Az első közeledések után mind