Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - Thiery Árpád: Nagyhét (elbeszélés)
dott el róla, és így minden más homályban maradt. Frank a padlásról szedett le szénát magának, és azt gondolta: egész jó helyem van itt. Mielőtt elaludt, Simon keskeny arca jelent meg előtte.- Neked hány litert ad naponta? - kérdezte.- Hármat.- Disznó burzsuj! - mondta Simon megvetően. Arca eltűnt a szénaszagú csöndben. Reggel az ikrek azt kérdezték:- Az új fiú kinek a párja lesz? A vincellér töprengett egy ideig, majd azt mondta:- Csakis Fáraó párja lesz. A munka kemény volt, és Frank alig értett hozzá. Hamarosan elmaradtak a két másik munkapártól. Fáraó egyszercsak .megállt, és anélkül, hogy szólt volna, beállította Frank kezében a nyitókapát, mutatta, hogy törje be jobban a derekát, majd egv-két jó mozdulatot is megismertetett vele. Frank észrevette, Ihogy Fáraó kapája ügyesen át-átnyúl a tőke másik oldalára. Segít az öreg, gondolta hálásan. Tíz óra után már csak összeszorított foggal tudott dolgozni, és azt hitte: legfeljebb percekig (bírja még. Délután már tempót tudtak tartani a többiekkel. Senki sem beszélt, csak dolgoztak. Este Frank megette a két főtt tojást, az öt buktát, sok vizet ivott rá, és lezuhant a pokrócra. Ez kedden volt. Csütörtök este a sötétben ismét megjelent Simon arca.- Miért nem eszel? - kérdezte. Frank aznap már valamivel könnyebben dolgozott.- Ott hátul szoktam. A diófák alatt - mondta, és elfordult. Másnap munka után a hátát a fáihoz támasztva ült a ház mögött. A gazda feleségét várta, akinek reggel odaadta maradék pénzét, hogy hozzon valami ennivalót a városból. Az asszony azt mondta bizonytalanul: adhatok kenyeret, szalonnát a miénkből is, de Frank úgy tett, mintha nem hallotta volna. A ház mögött ült, s ha lehunyta a szemét, fejében megjelentek az éhség fekete kis gömbjei. A szilvafák alatt az ikrek vitatkoztak egymás között.- Mégis csak tudni kell, hogy miféle van közöttünk. Egy fedél alatt élünk vele. Kis idő múlva Fáraó ihangja dörrent ki a kamrából.- Hagyják békén azt a gyereket! Vacsora után Frank messze kint állt a gyümölcsfák között. A távoli zajokat, madárhangokat és a házőrző kutya lánccsörgését hallgatta. Simontól tudta, hogy Fáraónak nincs családja, s ahol volt, eljátszotta a bizalmat. Nem tudott elszámolni a rábízott pénzösszeggel, italra és nőkre költötte. Állítólag már a rendőrség is keresi, biztosat azonban senki sem tudott. A vincellér ugyan mindent tudott, de ő nem beszélt Fáraóról. Simon megfücdött a fcútmál. Sókéig loosolgatta magát a vödörből, majd egy rossz törülközővel vörösre dörzsölte a bőrét. Megállt Frank mellett a sötétben. Vizes haját tapogatta.- Ott, abban a tanyában van egy lány - mondta egy kis fényre mutatva, mely magányos gyertya módjára pislákolt a távolban. Frank napközben a fák közül gyakran látta a lapos, fehér épületet.- Imered is? - kérdezte.- Minka a neve - mondta Simon. Semmi kétség, hazafelé itt vertük csapra Simon demiizsonját, mondta Frank fennhangon, itt meg az én hordócskám állt, majd megszakadtam alatta. Énekeltünk és csak nevettünk, mint a bolondok, hogy a gazda egyre csak kiáltozott utánam: a kis- fcordóf visszaküldőd ám, te diák! Frank lehajolt, megfogta a homokot, majd a ci6
