Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Zdzislaw Antoniewicz: Kétezer nap Magyarországon
Az „evakuáció” általában nagyon jól meg volt szervezve. Egyszer például a nagycenki tábor közelébe érkeztek teherautók. Mintegy 200 ember szökött. Mire a tábor- őrség „észrevette”, és tüzet nyitott, az autók már messze jártaik. A németek több ízben hivatalosan is interveniáltak a magyar hatóságoknál, hiszen bőven volt kifogásolnivalójuk. De a legerősebb hangot akkor ütötték meg, mikor Franciaországban foglyul ejtett lengyel katonák bevallották, hogy Magyarországról jutottak oda. Enyhén szólva „szemrehányásokat” kapott a közvetlen felelős: Baló Zoltán ezredes, a Honvédelmi Minisztérium 21. osztályának vezetője, aki a hadifoglyok és internáltak ügyeivel foglalkozott. Nagy lengyelbarát volt, sokan köszönhetik nekii - és társainak - az életüket. Magyarázkodását azonban a németeknek is el kellett fogadniuk: „Magyarországot teljesen váratlanul érte a lengyel csapatok beözönlése; ily nagy tömeg elhelyezésére, őrzésére stb. nem voltunk felkészülve. Nekünk nincsenek nagyfeszültségű árammal bekerített fogolytáboraink, így az internáltakat régi kastélyokban, tanyaépülete'kfoen, istállókban voltunk kénytelenek elhelyezni. Katonaságunk is kevés, öreg tartalékosokkal tudjuk csak őriztetni őket. így bizony előfordulnak szökésék, dekát német területről is - pedig ott valószínűleg jobb az őrszolgálat - szöknek hozzánk francia és angol hadifoglyok.” Ez különben így is volt. Mivel a románok beleegyeztek, a németek többször fordultaik a magyar hatósághoz is azzal a kéréssel, hogy adják át nekik a lengyel internáltakat. Mint mondták, „sok munkaerőre van szükségük”. Persze, a nemzetközi egyezményekre hivatkozva, a magyarok nemet mondtak. Csak olyanok kerültek közülünk Németországba, akik német származásúaknak vallották magúikat. Mikor Olaszország is belépett a háborúba, az „evakuálási” irány Szíria lett, Görögországon és Törökországon keresztül, vagy közvetlen hajóval dalmádai kikötőből. A vándorlás Lengyelországból Magyarországra és vissza majdnem az egész háború alatt folytatódott. Mint ezer év óta mindig, akinek égett a föld a talpa alatt (ponltosiabRészlet a ,,Tátrai visszhangok” bemutatójáról 135
