Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - Molnár Imre: Kis dal (vers)
- Ennek a kicsinek az apja - „szinte láttam, amint cipóölelő mozdulattal a hasára igazítja a kezét” - a férjem barátja volt. A temetés után csak vele tudtam beszélni, mert ő volt az egyetlen szomorú ember a környezetemben. Hallgatag, fdkete férfi. Titokzatos feszültség, szomorúság volt a hallgatása mögött - vonzódtam hozzá. Esténként, ha szolgálatban volt, átmentem beszélgetni. Ültünk és gondolkoztunk. Talán io perc múlva: „tessék, Ágnes”, kínálta a tárcáját. Rászoktam a dohányzásra, mert ő is dohányzott. Sosem vigasztalt. Egyetlen szavára sem emlékszem, csak erre a tessékágnesre. Hallgatagon nézte a füstöt, a lámpát, néha engem is. A cigaretta után elkísért az ajtóig, s kért, menjek máskor is.- Talán egy év ment el így? Ha távol volt, nem találtam a helyemet. Nekiindultam este, kilométereket gyalogoltam az országúton, letértem a földek közé, Ihogy holtfáradtan érjek haza. Csak fáradtan tudtam elaludni. Rögeszmémmé vált, megöltem a férjemet, mert elvettem a szeretőjét. Azért lett motorversenyző, mert nem talált bennem elég teret a száguldásvágyának. Az ilyen estéken littaim is. Amikor visszajött, számonkértem, hol járt. Másoktól tudtam meg, hogy az ügyészségen, ő csak komoran mosolygott. Rám tette a kezét, rugalmas bőre, meleg tapintása volt, s nem faggattam tovább.- Egy este, azt hittem, megint elutazott, a repülőtér parkjában ültem le. Amire eltelt annyi idő, amíg az első cigarettáig máskor eljutottunk, megérkezett. Nyújtotta a tárcáját. Elmondta, azzal vádolják, nem kimondottan, de a kérdésekből lehet következtetni, hogy felelős, amiért az ellcnforradalmárok külföldre repülhettek egy vadászgéppel. Vigasztaltam, mire azt mondta, a vád legalábbis annyira igaz, mint amennyire nem. Az akkori helyzetből kiindulva ártatlan, de imái szemmel nézve bűnös.- Gyűlölöm a szomorúságot. Rátapad az emberre, megrántja az életet. Azon az estén nem váltunk el. Amikor láttam, szomorúan megy el hajnalban, szégyenemmé vált a jószándékom. Többé nem találkoztunk.- Két hónap múlva öngyilkos lett. Azt sem tudta, hogy a gyerekét várom.- Éjszakánként vele is (beszélgetek. Én beszélek, ők meg csak néznek komolyan és bólogatnak. Akkor is bólogattak, amikor megmondtam, hogy meghagyom a gyereket. A hangoábeszélő a vonat érkezését jelezte, Géza futott a kijárathoz. Messziről néztem, amint átveszi a bőröndöket egy törékeny asszonytól. Két gyerdk ugrált körülöttük, nagyon bizonygattak valamit. MOLNÁR IMRE Hogy ver a szívem: bim-bam, fekszel a karjaimban. Hogy ver a szíved: bim-bam, fekszem a karjaidban. Ne legyen soha más, mint éjszaka nyíló jácint, csillapíthatatlan verje a szívünk: bim-bam. 127 Kis dal
