Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - SZEMLE - Szabó Jenő: Arnold Heidsieck: A groteszk és az abszurd a modern drámában
szakok kutatói tárgyukat nem egységes felfogásban tárgyalják; Lengyel Alfréd és Jenei Ferenc például az összefoglaló kép megrajzolását tekinti fő feladatának, Dávid Lajos pedig a nyitott kérdéseket exponálja, de mind- den referátum a vonatkozó szakirodalom gondos mérlegelésével tárgyalja korszakát. A hétszáz éves évfordulóra ígért tanulmánykötetig mindenképpen ez a legjobb összefoglalása a város történetének, és a kutatók számára 1971 után is hasznos eligazító lesz. Külön és részletes tárgyalást érdemelne, itt csak jelezhetjük, hogy az Arralbona sok és magvas tanulmányt szán a várostörténet legújabb fejezeteire, a XIX. századra és a munkásmozgalom történetére. Ezek után viszont még feltűnőbb a folytonossági hiány a két háború közti időszakra. (Gyenge vigasz, hogy más városok törénetírásában is ez a legfehérebb folt.) A felszabadulás utánra viszont egy nagy át- fogójú tanulmánysorozat ad összefoglalást, Dávid Lajosé, 1963-tól 1966-ig minden kötetben. Kevéssé hozzáférhető forrásokat is felhasználva vázolja a (régi) Győr-Moson megye és főként Győr város politikai mozgalmait. A népi demokratikus forradalom helyi megvalósulását kíséri nyomon. Előtanulmányok híján alighanem a kutatás megindításának egyetlen módja ez, de megindítása, nem lezárása, a szerző szándéka szerint is. Bizonyos például, hogy a koalíció időszakában vizsgálni kell az országos pártvezetőségek és a helyi vezetőségek, továbbá a helyi lapok egymáshoz való viszonyát; a szociáldemokrata párt és a parasztpárt esetében a felszabadulás előtti tömegbefolyást, a városi képviseleti szervek osztályviszonyait, és külön nyomatékkai a helyi művelődéspolitikát, hogy csak néhány izgalmasnak ígérkező szempontot említsünk. Mindeme részletkérdéseknek a vizsgálatában alkalmas kiindulás Dávid Lajos tanulmánya. Az Arrabona első 10 kötetének mérlegét megvonva legfontosabbnak a folyamatos publikáció lehetőségét kell tekinteni, mely eddigi színvonalával egyben mércét is jelent, a múzeumot pedig a kisalföldi történettudományi kutatás központjává avatja. így az Arrabona nemcsak eredmény, hanem lehetőség is, hogy a Győrött végre újra mozduló történelmi kutatás további szervezője legyen. Ehhez persze az Arrabona jelenlegi publicitása kevés. Példányainak nagyobb része a társintézmények részére cserepéldány, s mint ilyen igen hasznos csereüzlet a helyi kutatás szempontjából is. Az Arrabona anyaga viszont elsősorban különnyomatok formájában használható a kutatók és érdeklődők számára. Fontosnak gondoljuk, hogy az eddigi kötetekből készüljön egy repertórium - ami maga is lehet egy nagy példányszámú különnyomat s ezáltal válik pedagógusok kutatók és érdeklődők számára igazán hasznossá az Arrabona gazdag anyaga. GRÁBICS FRIGYES Arnold Heidsieck: A groteszk és az abszurd a modern drámában Nemrég jelent meg a nyugatnémet könyvpiacon Arnold Heidsiecknek a modern dráma groteszk és abszurd vonásairól szóló könyve. Heidsieck jelenleg a New York-i egyetem germán tanszékén tanársegéd és már több filmtudományi munkát jelentetett meg, főleg Walter Höllerer- nek a „Sprache in technischen Zeitalter” (A beszéd a technika korszakában) című folyóiratában, amelyben szembeszáll az angol-amerikai állásponttal. Heidsieck társkiadója a Ro- wolt Verlagnál megjelent „Filmelmélet” című antológiának. Heidsieck szóban forgó munkájában megkísérli, hogy a groteszk művészet formai eltorzulását annak olyan tartalmaira vezesse vissza, amelyeket az kritikusan ábrázol. Nem fogadja el azokat az elméleteket, amelyek az esztétikai formák korunkbeli eltorzulásának okait próbálják megmagyarázni. Éppen ezért nem ért egyet sem Wolfgang Kayserrel, sem Gustav René Hóekével, sem Martin Esslinnel, akik az eltorzulás stílusát a nyugati művészet hagyományaiból, főleg a ma- nierisztikus formahagyományból és az abszurd magatartás hagyományából vezetik le. De nem fogadja el Heidsieck Lukács György elméletét sem, aki az avantgardisztikus deformációs stílusban a klasszikus-realisztikus művészeti hagyományoknak nihilisztikus antirealizmussá fajulását látja. 95
