Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám - SZEMLE - Grábics Frigyes: Arrabona

tudományi jellegű; nem tagadva meg természetesen múzeumi eredetét, vagyis kellő képviselete van a hagyományos múzeumi diszciplínáknak, a régészetnek, a néprajznak és a művészettörténetnek. Az anyag sokrétűsége mentse is fel az ismertetést a pedáns felsorolástól, ehelyett néhány témát emelnénk ki.

A mindig is szorgalmasan publikáló régészek mellett a néprajzi cikkek bősége éppen a kutatás - vagy inkább a közlés - újraindulását jelzi, és éppen akkor, amikor - ha a külső szemlélő nem téved - az ifjúság körében is fellendülőben van a néprajzi gyűjtőkedv. Az ő szempontjukból is örvendetes, hogy az Arrabona néprajzi cikkei igényes munkák (pl. Bárdosi János: A magyar Fertő tapogató halászata, 1959; Filep Antal: Győr XVII. századi településtörténetéhez, 1961; Ti- maffy László: Az ásványi aranyászok technikája, 1961; uő.: A honfoglaló magyarság hitvilágának maradványai a Kisalföldön, 1964; Barsi Ernő: Győr környéki gyermekjátékdalok, 1967 stb.). Mintha ezekből az írásokból az is kitűnne, hogy a Szigetközt, ezt a sokat emlegetett és kevéssé ismert tájegységet is kezdenénk felfedezni (egyelőre a kutatók és a festők, talán utánuk a turisták is). Nagyobb részben néprajzosok vették munkába a múzeum igen gazdag és eddig meglehetősen elhanyagolt céhanyagát is.

Változatos anyaggal van jelen a művészettörténet is az évkönyvekben, a témák és a felfogások sokrétűsége mellett itt a legszélesebb a színvonal skálája is. E tárgyból kerül ki az Arrabona eddigi legfontosabb írása, László Gyula tanulmánya a Szent László hermáról (1965). Kutatók sora foglalkozott a legkülönbözőbb megközelítésben középkori művészetünknek ezzel a remekével, ez a tanulmány a korábbi kutatás ötleteit újra végigjárva; s belekapcsolva a középkorkutatás mai eredményeibe, gondosan vizsgálva technológiai részletkérdéseket, jutott alighanem véglegesnek tekinthető eredményeire.

Az Arrabona évtizedében vált nagykorúvá nálunk az irodalomtörténeti és a színháztörténeti múzeológia. Az első inkább kiállításrendezési, szemléltetési módszert jelent (a győri múzeum hasznosította is Szülőföldünk jelentős személyiségei c. kiállításánál), az Arrabona irodalomtörténeti anyaga vékony (pótlás Czuczor, ill. Arany levelezéséhez; Huszár Gál, Lenau magyaróvári kapcsolatai; a „vaskakas” monda és története; Bors László életrajza). Ha rendszeresebben jelenhetne meg a megyei könyvtár évkönyve, hasznos munkamegosztást alakíthatna ki az Arrabonával. Az Arrabona 10 évfolyamának egyetlen színháztörténeti cikke (Csatkai Endre: Érdekességek a győri Xantus János Múzeum színlapgyűjteményéből, 1963) a színháztörténetnek egy régibb - bár ma is használatos - szemléletét képviseli, azt, amelyik fő forrását a levéltári, könyvtári és sajtóanyagban látja. Az így értelmezett kutatás számára a győri múzeum színlapanyaga valóban páratlan értéket képvisel, csak sajnálni lehet, hogy Koltai és Lám annak idején nem aknázták ki kellőképpen. A mai színháztörténész nehezebb feladatot vállal - ha vállal -, az előadás rekonstrukcióját és annak a nézőre gyakorolt hatását vizsgálja, s ennek a felfogásnak a színlap csak egyik, s nem is legfontosabb forrása. A korszerű színháztörténeti kutatáshoz kb. az hiányzik, ami Győrött a régi színház lebontásakor kallódott el: súgókönyvek, rendezőpéldányok, díszletrajzok és hasonlók. Ma már legfeljebb azt lehet remélni, hogy a mostani előadások anyaga nem megy veszendőbe.

Önállósult ága a művészettörténeti kutatásnak az építészettörténet, többek közt azáltal is, hogy kezére dolgozik a műemlékvédelemnek, és adatokat szolgáltat a városképi, topográfiai kutatásoknak. Az Arrabona anyaga e tekintetben igen szerencsés. Történelmi és városképi szempontból fontos épületeket vizsgál (Jenei Ferenc: A múzeumépület története, 1959; Kozák Károly és Uzsoki András püspökvári kutatásai stb.). Kozák Károly összefoglaló jellegű kutatásai példaanyagukat jócskán a Kisalföldről veszik. Újszerű, európai kutatási eredmények felvázolásával tűz ki - ha kissé teoretikusan is - győri feladatokat Granasztói György (Az alaprajzkutatás és feladatai Győr középkori történetével kapcsolatban, 1964). Hasznos áttekintés Czigány Béláé (Győr műemlékvédelmének történeti vázlata, 1959). Csak helyeselni lehet Simányi Frigyes kezdeményezését (Utcaképi vizsgálat Rába- szentandráson, 1968). E tárgykör peremén, de nagyon fontos tárgyat dolgoz fel igen gondosan Tomaj Ferenc többrészes tanulmánya (Győr utcái és terei, 1967, 1968), nemcsak a kutatók munkáját könnyíti, de továbbviszi Villányi ma már alig hozzáférhető, s a későbbi kutatás szerteszét publikált részletered- ményeit. S ha már az összefoglaló jellegű írásoknál tartunk, fel kell hívni a figyelmet egy megtévesztő címre. A „Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról” ugyanis egy igen használható várostörténeti összefoglalást takar az Arrabona 1964-i kötetében. Az egyes kor94