Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Szabó Dezső magamentése

helyütt megdöbbentő naplószerű, franciául írt bejegyzés szakítja meg: „1926. július 10; mélységes csüggedés, tökéletes pénzhiány, semmi remény. Ez a vég? — Gyerekkori emlékek. Gyerekes számítgatások valami váratlan gazdagságról. A meddőség gyötrelmei. — Nincs segítség. — Párizs? — Erdély? — Bp.? — Barátok: Holz Egon, Gömbös-Greiner Ferenc, Thienemann Hermann” [helyesen: Tivadar].* A csőd megvallása ez, az űr felismerése mind magában, mind körülötte, rohamszerű menekülésvágy és „barátok”-ként néhány német nevű ember felsorolása, keserű túlzással, hogy neki, a magyar fajiság prófétájának már csak „sváb” hívei vannak. Hiába igyekezett utólag eltörölni, olvashatatlanná tenni a „meddőség” szót, ennek tudata mélyen a leikébe vésődött, s élete ettől fogva szakadatlan kétségbeesett harc, védekezés a kataszti'ófa, a végkimerülés nyilvánossá válása ellen.

Védekezés — kifelé a támadás formájában. Példátlan mennyiségben és szorgalommal árasztja a cikkeket, tanulmányokat, hozzászólásokat, vallomásokat, pamfleteket, interjúkat minden felvetődő kérdésről — ha nincs, kohol, de lehetőleg magáról —, ha nem adódik rá alkalom, teremt, vidéki előadó körutakat tesz, Pesten előadássorozatokat tart, országraszóló botrányokat kavar, misztifikál, felülteti az egész magyar sajtót és közvéleményt („Fellner-ügy”), kínosan éretlen, de nagyarányú kamaszcsínyeket követ el, provokál, hírverő fogásokat eszel ki, hazát és nevet cserél, román íróvá lesz, kivándorol, hazatér, eltemetkezik és kikel sírjából. Állandósított fülsiketítő zajban él, evvel tartja pozícióját és kábítja magát. És valóban, invenciójának lendülete, eszmelelő fürgesége, szikrázó szellemessége, megnyilatkozásainak eredeti, dús hangszerelése, egyéniségének szuggesztív hatása kiapadhatatlan; valahol megjelenik, a közönség összecsődül csodát látni, a fiatalság seregestől gyűl köréje s ünnepli — míg az ifjúi lelkesség évei tartanak, ám mihelyt az önállósulás, a cselekvés, a felelősség korába ér, a sereg rendre odahagyja, azonban máris újabb és ifjabb csapatok tódulnak helyébe. Mindez hiába, a zaj, a nyüzsgés nem helyettesíti a hűtlen géniuszt, nem pótolja a valódi művet, az aere perennius alkotást.

Védekezés — befelé a megalománia formájában, az önérzet felszítása által a paroxizmusig. A magyar Messiás, a népet, hazát és történelmet teremtő hős képét: önarcképét már a Segítség /-ben megrajzolta: ,,Öh, fia lenni az óriási álmú népnek, beleélni erejét egy gigászi lendületű faj erejébe, megmaradni egy roppant állam boltozatában, kiötlő alkotások piramisaiban, lenni múlhatatlan Cézár egy prométheuszi faj halhatatlan építésében! Hogy törvényekben, monumentumokban, a hódító élet irtózatos acélformáiban ezer év múlva is az ő arca intsen, parancsoljon és indítson!” Az Életeimben már nem regényhősre transzponálva, hanem közvetlenül, magáról szólva ismétli és hirdeti mindezt: arcmásai és igéi ott fognak függeni magyar otthonok falain, és a Gellérthegy ormán mauzóleum őrzi majd a Magyar Redemptor hamvait.

Alig hihető, de valóban szó szerint érti mindezt, és nekünk szó szerint kell elfogadnunk és tudomásul vennünk, hogy az emberfeletti gigász él. őbenne tes* Nagy Péter közlése (id.mü 405. 1., jegyzet) magyarra fordítva. Az eredeti francia szöveg (jelentéktelen helyesírási hibáit kijavítva) így szól:

„Le 10 juillet 1926. profond déeoragement, manque d’argent absolu, nul espoir. Est-ce la fm?

Souvenirs d’enfance. — Calculs enfantins d’une richesse imprévue.

Les souffrances de stérilité.

Pás de secours. — Partó? — Transylvanie? — Bp? Amis: Holz Egon. Gömbös-Greiner Ferenc, Thienemann Hermann.” _ .

Ez a feljegyzés bizonyosan őszinte, aligha önámításul öltötte fel egy percre a végső kétségbeesés pózát, bár mint minden megnyilatkozásában, ebben tó van túlzás. Egyébként regényterveit és más elképzeléseit gyakran fogalmazta franciául, s ez szintén a rejtőzködés, titkolózás, jele lehet.

69