Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 1. szám - Kamondy László: Ketten a lelkek névsorából (elbeszélés)
— Rigó, Rigó — ismételte Rogozsán —, ez tán az a Rigó fiú, akinek tizenhárom gyereke van a feleségitől? — Csak tizenkettő — válaszolta az asztalos —, plusz három törvénytelen, három különböző anyától. — A muzsikás mindenit! — ingatta jobbra-balra a fejét Rogozsán. — És még van pofája féldecizni egy ilyen személlyel. — Ismerje el, főszemlész úr, hogy elég szép ez a személy. — Szép, szép! — És a Rigó is elég szép családi pótlékot kap — folytatta Fájsz. — Szinte eltartják a törvényes gyerekei. A törvénytelenekért meg nem kell neki fizetni, mert hol muzsikál, hol nem, így aztán semmi rizikója a nőknél. A volt pénzügyőr elkomolyodott. — Tudja, mi a maga baja, Fájsz úr? — kérdezte. — Az a maga baja, hogy nem hisz az örök életben! Ha hinne, nem okoskodna annyit a papokról és azok gyarlóságairól, hanem Istenbe vetett alázattal az evangélium parancsai szerint élne, és nem tréfálna ilyen komoly dolgokkal! — Lehetséges — válaszolta az asztalos —, mint ahogy az is lehetséges, hogy ha nem halnánk meg, örök életűek lehetnénk. — Nekem az a gyanúm, Fájsz úr — folytatta a volt pénzügyőr —•, hogy maga valamiért haragszik a papokra, és csak azért gúnyolódik velem, mert vallásos vagyok. — Na jó — mondta Fájsz —, akkor fizetek és menjünk. Isten ments, hogy megbántsam azzal, hogy ellentmondók magának. — Rendben van, fizessen — emelte fel ujját az adószedő —, de a cehhet majd utólag megfelezzük, tekintettel a gyermekei számára. —- Erről szó sem lehet — válaszolta Fájsz. —• Talán azt hiszi, hogy nekem nincs mutyi-pénzem? Vagy hogy az adóból veszem el a . . . — Megint kezdi, Fájsz úr? Megint kezdi? Rogozsán felállt, leemelte sétabotját a fogasról. — Mielőtt elmennénk — mondta —, ki kell mennem Fájsz úr! Sajnos, már nem olyan fiatal a vesém, mint a magáé. Amíg a nyugállományú pénzügyőr az udvaron tartózkodott, az asztalos kiegyenlítette a számlát. — Változatlanul nem értem — kezdte, mikor visszafele megállt az asztal mellett —, hogy mit jelent az, hogy csak megfordítva stimmelne. Ezt Fájsz sem értette már. — Azt jelenti-e — emlékeztette Rogozsán és újra visszaült a helyére -—, hogy a papokra csak akkor lenne szükség, ha nem lenne Isten? — Ügy van — válaszolta Fájsz, meglepetten. — Csak akkor, és ha. . . nem hiszünk a földi igazságszolgáltatásban se! — Maga hisz a földi igazságszolgáltatásban? Az asztalos határozott nemet intett, aztán odamutatta a hüvelyk- és mutatóujját a pincérnek. — Különben ... a kettőnek semmi köze egymáshoz — jelentette ki Rogozsán. — De van! A két dolog, mármint a föld meg a menny, úgy függ össze szerintem — kezdte az asztalos —, hogy... ha nem hiszünk a földi igazságszolgáltatásban, csak az égi marad. Ha nem hiszünk, nem én, hanem általában Pista, Jóska, Giziké és a Rigó fiú, akkor az örök életnek, a halál után való jutalmazásnak vagy büntetésnek mint vigasztaló kitalálásnak van értelme, mert valamilyen 26
