Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 3. szám - KITEKINTÉS - Szabó Jenő: Happening
csak évődtek velük. Néha a látszat átlendül a valóságba, a vörös festékből piros vér lesz. Ügy látszik, mintha a happening szerzőinek ez volna a célja: az ellenzéknek jó oka van bizonyítására, hogy nem ő kezdte az erőszakosságokat. Anders a happeningben rejtőző további két dialektikus vonásra mutat reá: 1. Senki nem állíthatja komolyan, hogy az 1968. évi párizsi diákzavargások csupán happeningek voltak. Az a kíméletlenség, amellyel a kormány leverte, bizonyítja, hogy az nagyon is komolyan vette őket, aki ellen irányultak. Elképzelhető persze, hogy a győzőnek is érdeke lehet, hogy a diákok komolynak indult felkelését és azt a taktikai törekvését, amellyel a munkásosztályt is magukhoz akarták kapcsolni, utólag happe- ningnek minősítve, nevetségessé tegye. Még helytelenebb, hogy a tüntetők ebből a félremagyarázásból maguknak tőkét akartak kovácsolni. Példa erre az, hogy a harcok szimpatizánsai addig, amíg kint az utcán folyt a küzdelem, kiállítást rendeztek azokból a fényképekből, amelyek a kinti harcokat mutatták be, és ezáltal azoknak komolytalan színezetet adtak. 2. Elképzelhető, hogy amikor az ellenzéki csoportoknak az ellenállás lehetősége nincs megadva, vagy azt elvették tőlük, az ellenállás folyamatossága fenntartható kizárólag folyamatos happeningek által. Korábbi történelmi időszakokban időközönként megtörtént, hogy az ilyenfajta kontinuitást csak a költők és filozófusok tartották fenn'. Ki tudja, hogy a happeningek szerzői nem hasonló hivatást töltenek-e be? Minden esetre még mindig jobb, hogy egyelőre meg nem valósítható eszmék legalább eljátszhatok ahelyett, hogy egészükben feladják őket. Minél komolyabb a helyzet, annál komolyabb lehet a „komolytalan” szerepe. Eddig Günther Anders cikke, amely után önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy Anders miért nem tesz egyetlen szó említést sem arról a nagyhappeningről, amely tulajdonképpen elindította a politikai tiltakozásnak ezt az egészen új fajtáját. Walter Höllerer a ,,Sprache im technischen Zeitalter” (A beszéd a technika korában) című folyóiratában leírást közöl erről a nagyhappeningről az egyik szervezővel folytatott beszélgetés alapján. Az alábbi részletek az interjúból származnak. A vietnami háború ellen tüntetők egy félnapra Brüsszel belvárosában háborúhoz hasonló állapotokat idéztek elő. A hatalmas tűzvészben végződött happeningnek előjátéka az volt, hogy ebben az időben a legnagyobb brüsszeli áruházban, a „L’Inno- vation”-ban éppen kiállítást rendeztek amerikai árukból, hogy kelendőségüket növeljék. Ezt használta fel egy haladó gondolkodású csoport arra, hogy Amerika Vietnamban folytatott politikája elleni tüntetésnek nyomatékot adjon. A csoport egyik tagja, Maurice L. ezeket mondta: „Amerika vietnami politikája elleni tüntetéseinkkel nem sokat értünk el eddig, mert a sajtó tudósításaival rendszeresen azt a hitet keltette az emberekben, hogy Vietnamban a háború szükségszerű és egyáltalán nem is olyan szörnyű. Ennek megcáfolására folyamodtunk a happeninghez, szemléltetni akartuk azt a helyzetet, amely például egy amerikai bombatámadás után Hanoiban keletkezik.” „A happeninget gondos tervezés előzte meg - folytatta Maurice L. - Napokkal előbb több kisebb tüntetést rendeztünk az áruház előtt, plakátokat hordoztunk, hangszórókat működtettünk, az áruház pultjai között gyutacsokat robbantottunk. A személyzet megszokta ezeket az incidenseket és lármákat, a tűz tényleges kitörésekor sem a robbanásokra, sem a kiáltozásokra, sem a vészcsengőkre nem ügyelt. A tűz pedig igen hamarosan elharapózott a felső emeletekre, a szomszédos házakra és üzletekre, mert a környező utcák a tűzoltóság felvonulásához szőkéknek bizonyultak. Az áruházban körülbelül négyezer vevő és eladó tartózkodott s a nagy épület pillanatok alatt füst és lángtengerré vált. A kitört pánik rémületében sok embert agyontapostak. Sokan égő fáklyaként, vagy fejüket vesztve ugrottak ki az ablakokon és roncsolták szét magukat a kövezeten. Az apokalipszis képe volt, ordítás, hörgés, halálsikoly hallatszott 59
