Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Tízezer lépés a város
- Nem mondták? Még itt is jártak a lakásomon. Kidobáltak mindent a szekrényből, még az ágyakat is földúlták. Olyan világ volt, hogy azt nem lehet lefesteni . . .- Ejha!- Valami szemét följelentett, hogy süljön le a bőr a képéről. Rám fogták, hogy orkánkabátokat, lasztex nadrágokat, meg aranygyűrűket adogatok el.- Csak úgy ráfogták?- Nézze, nekem van egy néném Bécsben. Mikor eljön, hoz ezt is, azt is. Tőle kaptam néhány apróságot. Egy percre sem tagadom. Hát istenem, a néném. Ha eljön, hoz valamit, mi van abban? No, de hogy én azt liferáltam volna?- Hány orkánt adott el?- Hányat? Egyet.- És aranygyűrűt?- Azt is egyet. Nősülés előtt állt a szomszéd fiú. Nekem eszembe se jutott volna. Idejöttek, kérték, én meg eladtam nekik. A gyűrűket Pestre küldték vizsgálatra. Lejött, hogy 150 forintra megbüntetnek.- Azt mondta, gyűrűket?- Azt. Kísérő is volt hozzá. A kettőt adtam oda kilencszázért. Itthon is annyi az ára. Nem akartam én azon keresni, elhiheti.- S mi lett a dolog vége?- Mi lett volna? Meghordoztak, megzavarták a nyugalmamat, de semmit nem tudtak velem csinálni. Még szép, hogy nem. Nem vagyunk mi rászorulva a feketézésre. A fiam kőműves, az uram a fatelepen dolgozik, én sem lopom a napot. Ezt a kis házat hatvanban építettük, még kölcsön se kellett hozzá. Nem mondom, persze van olyan család, ahol elverik a pénzt. Ismerek két öreget, ma megkapják a nyugdíjat, holnap már egy vasuk sincs. A minap is vett az öregasszony egy mákdarálót. Két nap múlva áron alul árulta. Nem veszem meg? De nem ám! Vigye a fenébe az ócskaságát! 2. (A boltból jött, sót, paprikát, túrót, fél kiló kolbászt és paradicsomot vett. Most mindent lebet kapni falun is. Ebédre rétest csinál, nem kell sehova futni túróért. . . Nem tudhatta, kivel beszél, de érdeklődve tette maga mellé a szatyrot a földre. A boltnál kezdtük, a boltosokon folytattuk. Azt mondta: Rózsival nagyon meg van elégedve. Erzsit is szerette, meg annak az elődjét is. Mind nagyon rendesek. Neki minden nap elteszik a három kenyeret, bármikor jöhet érte. Nagy a család, két fia, menyasszonylánya van, s náluk lakik egy idős rokon is. Ha nem tennék el a kenyeret, baj lenne.)-Tud valamit a hiányról?- Valamit hallottam, de nem hiszem el.- Miért nem?- Aranyos kezük van ezeknek, nem lopnak. Rózsinál most volt leltár, egy fillér hiánya nem volt.- Honnan tudja ilyen pontosan?- Ó, falun mindent tud az ember.- Nekem úgy mondta valaki, hogy tizenötezerrel nem tudtak elszámolni.- Se az Erzsi, se más nem vitte azt el. Sajnálom őket. Az isten tudja, mi történhetett. A nagykeresek becsapják szegényeket.- Hát a nagyboltban mennyi hiány volt?- Nem tudom én azt, nem járok oda. Összevissza beszélnek mindent. Nem kell felülni a pletykának . . . 42
