Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 3. szám - Z. Szabó László: Az utolsó stáció (dráma részlet)
FÉRJ: Jól van, fiam. Talán még találkozunk. Odahaza. Tarpán. (Halkan énekeim kezd. - a többiek fokozatosan kapcsolódnak bele) Zsindelyes hí, eszterhás . . . Ég a város, ég a ház, nem is egy ház, háromszáz - mert a kuruc ott tanyáz. Vitéz, hol a tarisznyád? vedd elő a pogácsát; zsindely pattog, hull a nád . . . süthetünk majd szalonnát! (Az autóbusz motorzaja fokozatosan elnyomja az éneket.) I. RAB: Ahova megérkeztünk, oda is fölvéshették volna a dantei figyelmeztetést. FÉRJ: Hagyj fel minden reménnyel! De éppen ez illik hozzánk. I. RAB: Maga mindenáron vértanú akar lenni? FÉRJ: őrültség! Ön is tudja, hogy az élethez mindenki ragaszkodik. Miért lennék én kivétel? - De lehetnek, vannak kényszerítő esetek. I. RAB: Ilyen bátor lesz a halál előtt is? FÉRJ: Itt mindenki annak az árnyékában él. Először félünk, azután szép lassan megszokjuk. Ha megérkezik, lehet hogy nyüszíteni fogok a félelemtől. I. RAB: Akkor mért nem próbálja megakadályozni? FÉRJ: Ha az Ön szabadságának olyan feltételt szabnának, de nem is a szabadságnak, csak puszta fizikai létezésének, hogy tagadja meg elveit, azokat a társakat, akik az elvekért már meghaltak, megtenné? I. RAB: Ne tegyen fel értelmetlen kérdést. Nem áll így a szénám! FÉRJ: De állhat! I. RAB: Akkor keresnék becsületes kibúvót. Hátha akadna! FÉRJ: De hát ilyen nincs! - Nekem legalábbis nincs. Tőlem nyilvános bűnvallást kívánnak - az ország előtt. Ezt nem vállalhatom! A holtak szellemei nem hagynának nyugodni. . . így szolgálnak engem a halottak. És így tehetek én is szolgálatot. És jegyezze meg, akad itt is, aki példát mutat. Nézze Vargát! Milyen fenséggel és felelősséggel viseli az első helyet a sorban! I- RAB: És maga most a helyére pályázik! FÉRJ: (Végigméri.) Ön néha brutálisan nyers. Azt hiszi, a durvaság egyenlő a realitással? I. RAB: Maga ne beszéljen realitásról. Nincs hozzá érzéke! Amikor még jogilag is létezett ellenzék, nemcsak gerilla módra, meg börtönbe zárva —, egyszer valaki dón quijotei küzdelemnek nevezte a maga harcát. - Most is ilyen küzdelmet vív. Szélmalmokkal vívja harcát. Éanto- mok ellen hadakozik a valóságos vadállatok helyett. FÉRJ: Téved. Nagyon téved. 13
