Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 3. szám - Z. Szabó László: Az utolsó stáció (dráma részlet)

I. CSENDŐR: Oszlassa szét a csőcseléket!

(Közben a Földet! Kenyeret! kiáltás a Perelj Uram perlőimmel kezdetű zsoltárra vált át.)

I. CSENDŐR: Oszlassa szét a csőcseléket!

FÉRJ: Nem csőcselék ez, hanem zsoltárt éneklő nép!

I. CSENDŐR: Fogja be a száját!

Senki meg ne mozduljon, mert a halál fia!

(Hozzálép és megbilincseli.)

FÉRJ: Tiltakozom!

I. CSENDŐR: Kuss!

(Elvezetik - közben az ének kíséri.)

FÉRFI: Elvezették. Zsoltár kísérte útján. S hogy formálisan semmi baj ne

legyen, sűrű bocsánatkérések közt a hivatalban szabadon engedték. FÉRJ: C mert előtte is lepergett ez az eseménysor, nagyot sóhajt)

Megérdemeltük! Gyávák voltunk!

Gyávábbak, mint azok a nádi hadnagyok. Azok legalább virtusból mutattak példát.

(Énekelni kezd)

Piros bársony süvegem most élem gyöngy életem,

Balogh Adám a nevem, ha vitéz vagy, jer velem.

Fakó lovam, a Murza,

Lajta vizét átussza,

Bécs alját ha nyargalja,

Császár azt megsiratja.

AZ ŐR: (Már az utolsó jelenet alatt élni kezd a jelenettel. Az ének alatt

előre lopakodik, majd, amint befejeződik az ének, kitör belőle) Képviselő úr!

FÉRJ: (Rámered) Tarpai vagy?

AZ ŐR: (Nem tud szólni, csak nyel egyet és rábólint.)

FÉRJ: Várj! Ne szólj! Hadd vonuljanak el azok az arcok szépen, sorjában.

Várj . . . várj .. . Takács, Samu, Illés, Kovács, Esze, Horváth . . . Horváth ... Kis-Tóth ... Igen, Kis-Tóth!

AZ ŐR: Az volnék, képviselő úr!

FÉRJ: Tarpai vagy... (Az öröm hirtelen szomorúsággá változik.)

AZ ŐR: (Míg a Férj egyre erősebben figyeli, éppen az emlékek hatása alatt,

lassan lehervad az öröm az arcáról, szégyenkezéssé válik - különcnek, tehernek érzi őri voltát.)

FÉRJ: Es téged is meggyötörtek?

AZ ŐR: Képviselő úr . . .

FÉRJ: Mondd, meggyötörtek? Vagy csak a nagyobb kenyérért?

AZ ŐR: Tudja a képviselő úr! Katona vagyok, sorkatona...

II. RAB: Meg szolga, a legutolsó szolga .. .

IV. RAB: akivel a piszkos munkát végeztetik. . .

III. RAB: aki ölni is képes.. .