Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 1. szám - Gazdag Erzsi: Áprily Lajos fejfájára (vers)
Egyszer, ha tán életre lázad valami rég lepergett század vasárnapos derűje bennünk ... (Ne félj, nem kell komolyan vennünk úgy általában. Ilyen esténk sohsem lesz, de lásd be: szeretnénk mindketten mások lenni néha, furcsa kor furcsa módján, még ha elizzanánk is.) Egyre jobban szorít a szabvány; nem rám mérték. S már csak te vagy cél, norma, érték bennem és a hétköznapokban. Nem búcsúztál el a madaraktól, sem a pataktól... elkísérnek utaidon, te messze zarándok. Fák bólogatnak feléd, s örökké óv a távol. Lábujjaid között fakad a forrás, kezed gyökér, hajad az őszi fűszál, szemed virágként világot. Te, ki a kor falára vésted versedet, nem álhatsz el verseid visszhangjától. Zengnek azok a honi dombokon, s a vizek fodrán ritmusod viháncol. Fürge halakkal versenyezve táncol rímeid ezüst pikkelyes teste. Ez örök játékban el nem fáradsz már; nem fekszik rád az ólomsűrű este. Irigyen így köszöntlek a végső gáton innen. Segíts, hogy indulásom nekem se essék másként. Fogd kézen húgod akkor tudó, tapasztalt társként! GAZDAG ERZSI 18 Ápr ily Lajos fejfájára
