Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 2. szám - SZEMLE - Palkó István: Héra Zoltán: Száll a Nap
szemle Héra Zoltán: Száll a Nap Két tanulmánykötet után most verskötettel lépett olvasói elé Héra Zoltán. Ez persze nem azt jelenti, hogy most lett költővé, mert akik régebbről ismerik, tudják, hogy már diákkorában érett, kiforrott verseket írt, s szőkébb pátriájában már 21 évvel ezelőtt jelent meg verse a Népünk című Vas megyei folyóiratban. Ezt az indulást aztán 20 éves költői némaság követte, de csak publikációs szemszögből, mert hisz éppen a Száll a Nap bizonyítja, hogy a költői alkotás folyamata permanens volt. A kötet szerkezeti felépítése is éppen ciklikus kronológián nyugszik hármas tagoltságával. Az első ciklust A világ ölén című anyag képviseli 1948—1952-es időhatárokkal. Társadalmi és benne kulturális életünknek ez a legörvénylőbb időszaka, s vízválasztója eszmék, eszmerendszerek érvényének, vállalásának, érvénytelenülésének és elutasításának. Vajúdó korállapot. Kérdés: a költő, aki már ennek előtte, gyermekkorának élményei alapján szociális töltésű felfogást, életszemléletet hordoz magában korai verseinek tanúsága szerint, hogyan éli át ezt az örvénylő korállapotot? Hogyan reagálja le magában költői összegezésként ellentmondásos társadalmi élmény anyagát? Kilát-e, túllát-e a torzult és kötelezőnek hirdetett társadalmi gyakorlat kisszerű körén? Hogyan jegecesíti ki önmagában ennek az időszaknak nem könnyű mérlegét? Annál izgatóbbak ezek a kérdések, mert Héra ezeket az éveket zömben nem itthon élte át, hanem az uráli Szverdlovszkban, ahova már hazai dolgaink híre csak a tájékozódás gyér hajszálcsövein jutott el. Nézzük hát közelebbről a kötetnek ezt az első ciklusát. Indító verse, a Honnan, hová? kitűnő történelmi érzékkel nyúl a korállapot főkérdéséhez: honnan és hová? „Hát ezek meg honnan jönnek, / ki küldi őket, miféle vésznek?” Válasza: „Jövünk a világból, / megyünk világgá / válunk világgá.” Igen, ez a társadalmi rendszerek, de benne az emberek sorsa is. Az Atyámfiai-ban számvetést végez önmagával önmagáért és népéért. Hogy mennyire kilát a személyi kultusz és minden más kultusz ködéből, tanúsítják a konkrét korélményből született versei, mint aminők a Leborulni, A siker úr-asszonyához, Tűnődés a jóról, A pártfogóhoz stb. az első ciklusból. Ugyanez a rész azt is megvilágítja Utazás Childe Harolddal c. versével, miért következett 20 éves alkotói csend Héránál. „Kik akarnák, hogy poéták maradjunk? Childe, azt hiszem, egyedül magunk.” 89
