Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csikós József: Fiatal vasi képzőművészek kiállítása 1969
CSIKÓS JÓZSEF Fiatal vasi képzőművészek kiállítása 1969 Megalakulásuk után közel egy esztendővel nyitották meg Szombathelyen, a Művelődési és Sportház galériáján a Fiatal Vasi Képzőművészek Csoportjának második kiállítását. Az egyéves közös munkájuk is igazolta, de a tárlatlátogatók személyesen is meggyőződhettek arról, hogy csoportba szerveződésük az egyéni és társadalmi érdek okos találkozásának bizonyult. Egyszerre vált sajátos alkotói, megyei, képzőművészeti és kultúrpolitikai fontosságúvá az ügy, amit eltúlozni természetesen éppolyan vétek lenne, mint amilyen bűn volna egyes személyek magánügyének tekinteni az ifjúsági szövetség, a párt, a tanácsi szervek és az Ifjúság Háza kezdettől fogva érezhető, közös támogatásával elindult kezdeményezést. Helyesen fogalmaztak a kiállítás megnyitójában és méltatásában azok, akik a csoport verbúválódásában nem a nemzedéki — manapság gyakran hangoztatott — elkülönülés törekvését látták, hanem éppen a fiatalok szakmai előmenetelét, a megyei képzőművészeti élet színesedésének lehetőségét, ami a csoport létrehozásának igazi célja volt. Mindezek mellett természetes és jogos igénye a fiatalságnak, elsősorban önmagával szemben, hogy fejlődése közben újszerűt és új módon akar megfogalmazni. A kereső-kutató alapállás gyakran vezet régen megtalált igazságokra, de a változó társadalmi valóságban gyökerező szándék az általános előrehaladás feltétele, s így válik a fiatal képzőművészet ügye általánosan művelődéspolitikai üggyé is, amit ányagilag-erkölcsileg támogatni szakmának és illetékeseknek egyaránt érdem és kötelesség. A csoport tagjai sem felkészültségben, sem szemléletben nem egységesek. A hagyományos látásmódnak éppúgy akad köztük képviselője, mint a modern alkotói felfogásnak. Néhányan a képzőművészeti főiskola diplomájával a zsebükben, mások lassan már egy évtizedes tapasztalattal és rajztanári tevékenységgel a hátuk mögött, ismét mások autodidakta előiskolával vagy néhány éves szakköri tehetség-próbával rendelkeznek. A fiatalabbak mostani próbálkozásaik kohójában edzik a követhető stílust és technikát, mások, az idősebbek eljutottak a valóság művészi megjelenítésének felelősségteljes állapotába, mondanivalójuk, stílusuk elkülönülő. A csoport egyik vezetőjének, Vértesi Péter képeinek tagadhatatlan erőssége az egyéni hang. A fiatal festő 1967-ben végezte el a képzőművészeti főiskolát, ahol Kmetty János, Főnyi Géza és Ék Sándor művész-tanárok irányításával folytatta tanulmányait. 1968 januárja óta a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának és a Képzőművészeti Alapnak is tagja. A tárlatlátogatók előtt nem ismeretlen Vértesi neve, hiszen a megyei kiállításokon már főiskolás korában is szerepelt, s azóta láthattuk képeit a szlovén—vasi képzőművészek szombathelyi kiállításán, és természetesen több képpel szerepelt a csoport mindkét tárlatán. Változatos témák kedvelője a fiatal művész. Figurális kompozíciói vagy indulatos 80
