Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kassák Lajos: Naplójegyzetek

KASSÁK LAJOS

Napló jegyzetek

1964. január. Az újságírók visegrádi üdülőjében voltam feleségemmel együtt két hétig. Pihenni mentem, mert kissé fáradtnak és szolkatlanul idegesnek éreztem magam. Szokatlan állapot, de nincs mit töprengeni rajta. Egész életem szegénységben és munkáiban telt el, érthető, hogy egyszer az egészért meg kell fizetnem. Hiszen nemcsak szakadatlan alkotómunkát végeztem, hanem állandóan olyan eszmei buktatóik ós elfogult rágalmak ellen is küzdenem kellett, amelyek meg sem közelítették az igazságot. Olyan vádakkal illettek, amiket sosem követtem el. A visegrádi két hét alatt szokásommal ellentétben semmit nem dolgoztam, sokat üldögéltem magányosan. Kis pont voltam a mindeinség- ben, ez nem a legjobb érzés, de ha meggondolom, hálásnak kell lennem érte, mert ez az érzés táplálja művészetem gyökereit. Nem elidegenedés ez a világ dolgaitól, ahogyan némely kritikusom mondja, hanem az összetartozandóság- nak szinte fájdalmas érzése. Este csak altatóval tudtam elaludni, reggel nehezen szántam rá magam az aktív élet megkezdésére.

Milyen fáradhatatlanul keresem azt a kaput, amin átjutva hozzám hasonló emberekkel találkozhatnék.

1964. február. Nem tudók szórakozni, pihenni, semmittevésben élni. Szinte kegyetlen kizsákmányolója vágyóik önmagámnak. Fáradságomnak és idegességemnek legfőbb oka, gondolom, hogy az utóbbi három hónapban egy új verseskönyvem anyagát írtam meg, olyan körülmények között, hogy másra sem tudtam gondolni és alig emeltem fel tekintetem a papírról. Hajsza vég- kimerülésig. Most itt a reakciója, alig írok és alig festek valamit. S ebben az állapotomban hirtelen ráeszméltem, hogy a kritikusok pergőtüze sivít és puf- fog körülöttem. Vajon mi történhetett, kérdeztem magamtól, mi oka és mi értelme ennek a zajongásnak? Véglegesen szét szeretnének marcangolni, vagy valamiféle jobb érzés szállta meg őket és valóban fel ákarják tárni művészetem lényeges vonásait? Az utóbbit nehéz elhinnem, de mégis, hogy az egymásután rámzúduló írásokat elolvastam, én is és barátaim is úgy véltük, hogy rólam szólva haingváltás következett be, s már nemcsak vádolnak, hanem elismeréssel is adóznak eddigi magatartásomnak és művé1'-’! munkásságomnak. Az utóbbi időkben nemegyszer olvashattam, hogy tágahb perspektívával és mélyebbre tekintve fel kell dolgozni a „Kassák-problémát'’. Íme hát, ez a nagy zaj, ha nem csalódom, a „Kassák-pnobléma” feldolgozásának kezdetét jelenti. A kritikai feldolgozásnak ez a hangja még nem egyszintű és nem egyértelmű. Meggyőződésem, hogy egész életművemben nincs -annyi ellentmondás, mint amennyi ezekben a bíráló és értelmező cikkekben hemzseg. A nem beavatott is észreveheti, hogy a merev, dogmatikus felfogás ós az új idők *

* Az író hagyatékából.

72