Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Andrássy Kurta János: Ókori eredetű magyar emlékek

Lehet, hogy ez az egy szobor kevés, hogy népművészetünkre jellemző álta­lános érvényű következtetést vonjunk le belőle. De nem is ez volt a cél. Mind­össze arra szorítkoztunk, hogy megmutassuk, mi minden bukkan elő népművé­szetünkben, s még mi minden lappanghat a múzeumok raktáraiban. Termékenység istennő, Kökénydombi lelet. Neolit kor. Az eredmény, amit itt fel tudtunk mutatni, csekélynek látszik. Mindössze négy írásjegy. A sok nyitott kérdés megoldásához kevés, de arra, hogy új gon­dolatokat ébresszen, mégis valami. Mert azon mégis csak el kell gondolkozni, hogy ezek az ősi — kimondhatjuk nyugodtan — hatezer éves írásjegyek miként kerültek a magyarság birtokába, méghozzá a legtekintélyesebb nemzeti szimbó­lumainkként. Mert a nemzeti szimbólumokat nem úgy szokták tetszés szerint vásárolni. Ezek nem voltak kereskedelmi árucikkek, hanem távoli tradíciókhoz kötődő kultikus emlékek. De már azért sem lehettek ezek újkori szerzemények, mert az a kultúrkör, amely ezeket kialakította, a honfoglalás idején s az azt követő időben nagyobbára romokban hevert, vagy már a föld alá került. Ha ékírásos táblák kallódtak is a föld fölött, olvasni már nem tudták. Az itt fel­sorakoztatott analógiákat is csak az újkori archeológiái kutatás hozta felszínre, s így a mi emlékeinket, középkori nyugati analógiák alapján értékelni nem lehet. Igyekezetünk arra irányult, hogy minden előre elgondolt hipotézist mel­lőzve, a tárgyi adatok egyezésén keresztül rámutassunk a formák és azok szel­lemi tartalmának azonosságára s az igy feltételezhető eredetre. Ennek a kis tanulmánynak nem lehet feladata a felvetett kérdés tovább­vitele, mivel a formai egyeztetésen túl felmerülő kérdések vizsgálata már a. nyelvészet szakembereire tartozik. 66

Next

/
Thumbnails
Contents