Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kuntár Lajos: Az irodalmi élet Szombathelyen a Tanácsköztársaság alatt

Az „újságírók vörös estje” A Tanácsköztársaság idején Szombathelyen élő és publikáló írók közül négy vállalt szereplést az „Újságírók vörös estje” elnevezésű nagysikerű iro­dalmi rendezvényen. Az irodalmi estet nagy hírverés előzte meg. Valamennyi lap foglalkozott vele, sőt a Vasi Vörös Hírlap vele kapcsolatban irodalompoli­tikai kérdéseket is felvetett. Június 21-én ezeket írta: „A régi társadalomban leginkább jámbor és kevésbé jámbor filiszterék a nagy és szent, agyonőrzött Erkölcs nevében tették fel az irodalmi hyment. És jaj volt annak az irodalmi alkotásnak, amelyik új témát, vagy akár régit, de az evolúció új megvilágításába állította be. Mert akkor megmozdult az erkölcsös galacsnisok hada és irodalmi csindadrattával verte fel az akadémiák, a fővárosi és vidéki irodalmi társaságok oly megható csendjét és kinyitva esernyőjüket, elfogták, elhomályosították a napot. Ennek a világnak vége szakadt. Az írónak az Élet érverésén kell a kezét tartania, vizsgálni kell a fejlődő, a haladó, az egyre szélesebb perspektívákat feltáró, újabb és újabb problémákat felszínre dobó, modern életnek jellemző megnyilvánulásait. Mert az irodalmi alkotásnak nem lehet más kritériuma, mint az, hogy a lehető legtökéletesebb művészi formában az igazságot adja. Hogy a miagyar irodalom idáig eljusson, ehhez decentralizációra van szük­ség, a vidéket is részesévé kell tenni a lüktető, eleven irodalmi életnek. A szonibathelyi újságírók régóta tervezik, hogy Szombathelyt is a vidék egyik irodalmi gócpontjává teszik.” A Vasi Vörös Hírlap az irodalmi és a művészeti élet deoentralizációját állandóan napirenden tartotta, harcolt érte s 26-án a főváros és a vidék ellen­tétét is felvetette. Nyíltan fogalmazott: „A vasárnapi irodalmi és művészeti est cáfolat lesz. Cáfolata annak a helytelen felfogásnak, hogy igazi írók, művészek csak Budapesten terem­nek.” Az eredetileg június 1-re tervezett, de végül 30-án megtartott irodalmi est eseménye lett Szombathely kulturális életének. Az Aréna nézőterét zsú­folásig megtöltő közönség soraiban sok volt a munkás, a hasonló rendezvé­nyen először részt vevő proletár. S ez volt a cél. Halász József a bevezetőjé­ben hangsúlyozta is: ,,. . . amit előbb csak a burzsoá élvezhetett, abban íme részesül a proletár is”. Az estről részletes 'beszámolók olvashatók. Halász József „néhány költe­ményét szavalta el. . . izzó 'hangúkkal, a munkásokért való igaz lelkesedés­sel . . . átérzett előadással teljesen lebilincselte, magával ragadta a közönsé­get.” Breitféld Kálmán „Menyasszonyok éjszákája” című elbeszélésével, Klaszek István drámarészletével, Féhér Károly pedig egy riportjával aratott sikert a zenei számokkal bőven tarkított műsor keretében. A siker akkora volt, hogy július 1-én meg kellett ismételni az estet. A második irodalmi est bevételét a proletár étterem javára ajánlották fel a szereplők. Az írók közül Klaszek István műfajt váltott: verseivel lépett a közönség elé. A töb­biek változatlan anyaggal szerepeltek. A Vasi Vörös Hírlap a sikert is fel­használta törekvései támogatására. A július 3-án megjelent beszámolójában hangsúlyozta, hogy az írók mindent elkövettek, „hogy egy minden tekintet­ben elsőrangú és művészi színvonalon álló estéllyel kezdhessük meg tervünk kivitelét, amely Szombathelynek irodalmi és művészeti gócponttá való kiala­kulását célozza”. 50

Next

/
Thumbnails
Contents