Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 2. szám - Morvay Gyula: Gyereklevél (elbeszélés)
MORVAY GYULA Gyereklevél Az asszony a sűrű fenyőerdő szélén álló szálló első emeletén maradt, férje az autót az udvaron.hagyta, puha flanellel gondosan letakarította: porszem sem maradhatott a gépen. A szoba ablakaiból a szél ki-kicsapta a habos, hánykolódó függönyöket, a ház tetejét szelíden karistolgatták a fenyőágak; ha esett, álmosan súgott az eső, mintha sűrűszálú szitán eresztették volna keresztül. Az ember a kis éttermen ment keresztül, lépései kongtak, mivel fából épült az egész ház. Megfogdosta zakója alját: igen, ott ropognak a levelek; nem is egy, mindjárt három. E miatt a harmadik levél miatt jött haza az ember, egyenesen Párizsból, keresztül fél Európán, mivel ez a fekete fenyőerdő és a fából épült turistaszálló Rucianeban van, Lengyelországban, a mazuri Nagy Tavak mellett. A kis szálló utcája egyenesen nekivisz az állomásnak. Fenyvesek közé fut be a vonat, köröskörül erdők és a Nagy Tavak, aztán megint végtelen erdőségek és vizek s megint a Nagy Tavak. Az új állomás erdő felőli párkányán új óra van; „Háromszor álltam az óra alatt; megnéztem: nem egyes, kettes, hármas, négyes, ötös, hatos, hetes, nyolcas, kilences, tizes, tizenegyes, tizenkettes szám van rajta, hanem csak vastag vonalak, hogy jól meg kell nézni, melyiken áll a mutató, hányat mutat az óra. Kiszámítottam, hogy hány napig megy innen a levél Párizsba, hány napig jön onnan. És azt is megkérdeztem az állomásfőnöktől, mikor érkezik Párizsból gyorsvonat.” Az állomásfőnök az asztalnál ült, bal kezében telefonkagyló volt, belebeszélt, jobb kezével valamit firkált egy papiroslapra, aztán a gyerekhez fordult. „Mi újság, Jerzsi? Utazol? Ugye, nem, hiszen ide jönnek a turisták. Párizsból gyorsvonat? Párizsból ide nem jön gyorsvonat; ide Varsóból jön vonat, de az sem gyors. Csak Olsztynig jár a gyors, onnan személy jön Rucianebe. Apukát várod? Anyukát is?” „Anyukát nem várom: nem tudom, jön-e egy másik anyuka, mivel az enyém meghalt. Igen, a nagymamánál vagyok, és apukát várom, hogy jöjjön; igen, írtam neki levelet.” „Mit írsz apukádnak?”, kérdezte Jerzsi nagymamája. „Azt írtam neki, hogy jöjjön haza. Kiszámítottam, hány napig megy a levél Rucianeből Párizsba, onnan meg ide; megkérdeztem a postahivatalban, ami az állomásépületben van. „Itt leveleket veszünk fel, fiacskám”, mondta a postásnő. „Várj egy kicsit, mindjárt elintézem a bácsikat, aztán megmondom”. „írd meg apukádnak, jöjjön haza — ha lehet. Ha lehet”, mondta a nagymama. „Hogyne lehetne apukának hazajönnie, amikor megígérte, hogy horgot vesz nekem, és elvisz a Nagy Tavakra. Most csak egy hosszú bot a horgászbotom, de apuka kerekes bam- busznád-horgászbotot ígért nekem.” A férfi az óra alá ért. A vonatoktól áradtak a turisták; sátorvásznakat, nagy, fekete fenekű kondorokat cipeltek, a fiúkon rövidnadrág volt, széles 24
