Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 2. szám - Fekete István: Számvetés (elbeszélés)
— Gyertek! Az öregasszony szó nélkül átvett a lánytól és leült velem a tűzhely mellé, -s az egyik szekrény mögül egy sudár, szép legény lépett elő, és úgy éreztem, Margittal nagyon örülnek egymásnak, bár egy szót sem szóltak, csak fogták egymás kezét. Aztán eltűntek a nagy szekrény mögött. Féltem. Tisztán és világosan Margitot féltettem valamitől, és az ajtóra néztem s az ajtóra is mutattam, mert hallottam a sötét, hosszú folyosóról, hogy könnyű léptek közelednek. Erre az öregasszony felállt, és csodálatos gyorsan átadott Margitnak a szekrény mögött. Aztán zörögni kezdett a tűzhelyen. Az ajtó kinyílt, de nem jött be senki, csak beszólt egy női hang, hogy: lehet tálalni. .. — aztán újra betevődött az ajtó. Amikor az ajtó kinyílt, Margit, aki az ölében tartott, lazán a számra tette a kezét, amiből megértettem, hogy beszélni most nem szabad, de ezt valahogy megéreztem abból is, hogy a sublótszagú rékli alatt úgy dobogott a szíve, mintha valahol iaz utcán lovak mentek volna. De aztán később, amikor már hazafelé mentünk, az utcán csak sötétség volt lovak nélkül, és mivel nagyon együtt éreztem Margittal, felszabadultam én is, és átölelve a lány nyakát, röviden azt mondtam: vendéglőbe! Margit nevetett és azt mondta, hogy az a szoba, ahova én kívánkoztam, nem vendéglő, hanem ebédlő, .az, ahol a karácsonyfa van. . . És csak jóval később értettem meg, hogy a vendéglő, azaz kocsma a faluban van valahol, ahol a legények bort isznak és verekednek is néha, és ha már nem férnek a bőrükbe, előkerülnek a bicskák. Bizony, Gölle, de általában az egész Somogy megye híres volt bicskájáról, és azt hiszem, hogy akiket Somogyiban a nyári búcsúk leszámoló borgőzében segítettek át a másvilágra negyedszázad alatt, betelne velük egy kisebb temető. Mindezeknek a vércsapoló, nemzetségrontó, haragból, virtusból vagy egyszerűen részegségből származó gyilkosságoknak az 1914-es világháború vetett véget. „Csak előre rosseb!” zengett a dal még sokáig, de egyre csendesebben. .. és ömlött a magyar vér, aztán 1919-ben elapadt; de a sebesültek és nyomorékok már nem akartak bicskázni, csak élni még egy keveset. . . Ezen az estén nagymamával egyedül maradtunk. Margit vacsora után rendet csinált a konyhában és varrni valót vett elő. A tűzhelyen lassan roskadozott a parázs. Később beszélgetni kezdtek, ami engem nem nagyon érdekelt, aztán már nem is hallottam őket, mert a kéményben vonított a szél, én pedig a karácsonyra gondoltam, ami nagyon gyorsan elmúlt; Pista bácsi is eszembe jutott és a gondolatokkal játszva önkéntelenül felidéztem magamnak az emlékeket. Ügy éreztem ma is, hogy .amikor írok, a gondolatokkal és emlékekkel játszom, de már újra annak a konyhának hatvan év előtti, sültkrumpliszagú légkörében, amely úgy vesz körül, mint az újraéledt múlt és valóság. Sokszor gondoltam azóta is arra, hogy talán én már akkor elkezdtem írni, csak éppen nem írtam le a gondolatokat, amelyeket játszva idéztem fel magamnak. 16
