Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 1. szám - SZEMLE - Csordás János: Veres Péter - Tüskés Tibor: Párbeszéd a Balatonról
naturális nyerseséggel, realisztikus hűséggel, blaszfémiás szókimondással, hellyel-közzel alpári hangnemben, de mindvégig lebilincselően, egyszerű kronologikus szerkesztéstechnikával, külső és belső történések párhuzamaival tárja elénk. Megelevenítő és elhitető erejű ez az ábrázolás, tehát írói tehetsége kétségtelen, de koncepciója egyelőre örvénylő még. Gondolom, családi regény keretében is meg lehet mutatni népek és társadalmi rendszerek életformaváltásait, de ehhez a helyzetüket szignifikánsan képviselő metszetét, képletét kell kiválasztani, amelyben a réginek és az újnak a harca valóban harc, és mindegyik pólusnak megvannak a maga pozitívumai és negatívumai külön-külön is. Ilyen ábrázolási szituációból aztán valóban levezethető a „Változtasd meg élted!” etikai parancsa. A 4447 családja beteg család. Biológiailag éppúgy, mint etikai értékrend, eszmerendszerek és társadalmi normatívák szempontjából egyaránt. Egy ilyen családi környezet megélése, élményvilága lehet egyéni szemszögből hiteles, drámai és tragikus is akár, szomorú következményű a benne és belőle élőknek, de nem lehet általános érvényű modell még negatív vonatkozásban sem. A pusztulónak ábrázolt régi világ nem önmagában és légüres térben pusztul el, hanem egy újabb társadalmi közeg jelenlétében. De ennek a jelenlétét csak útsZéU aforizmák, olcsó szellemeskpdések, frivol és cinikus ,.beNéhány esztendővel ezelőtt még a Tüskés I i- bor szerkesztette Jelenkor kezdte meg a „Balatoni számok” kiadását. Azóta a folyóirat nyári, július—augusztusi számaiban műidig közöl írási a Balatonról, örülünk ennek, ha nem így volna, hiányérzetünk támadna. Most, 1968 augusztusában pedig kezünkbe vehettünk egy kis füzetet is a Jelenkorhím megjelent írásokból, mely egybegyűjtve, némileg egymással kiegészítve frissíti Balaton-képünket, De nemcsak frissíti, hanem remélni lehet, hogy eljut olyan tájakra, olyan emberek kezébe is, akik iskolás Balaton-ismeretükön, futólagos Balaton- képükön kivid szinte alig tudnak, alig értenek valamint a — nyugodtan nevezhetjük így! — Balaton-tudományhoz. Mert a Balatonnak voltak kutatói, s jelenleg is vannak. írószemmel elsőként s talán a legrészletesebben nem Jókai, hanem Eövös Károly írta le a Balatont. De Eötvös Károly óta sok minden megváltozott a Balaton körül. Jó, hogy megváltozott, s jó, hogy nemcsali; tudósok, hanem írók is észreveszik ezt, beszélnek róla, írnak, s ha nem is hiánytalan a kép, amit rajzolnak (hiszen Eötvös Károlynak is futotta két kötetre), mégis igazi öröm kézbe venni Veres Péter és Tüskés Tibor Párbeszédét. Veres Péternek legtöbb publicisztikai jellegű írása vitára ingerel, s mert sokkal jobban, mondások” jelzik. Így a pusztulás csak pusztulás marad az új születésének érzékeltetése nélkül. Mindez alkotói koncepció és szemlélet kérdése. Nem valószínű azonban, hogy egy író csupán azért ábrázol meg egy strukturállan és funkció nélküli család-gyüleményt, hogy pusztán a pusztulás élményét nyújtsa. Ez írói feladatnak kevés volna, programnak pedig még- inkább. Talán kissé polarizáltán érintettük a regény rendező vonalait, koordinátád. De ezzel azt is dokumentál!im, nogy ez a mű megérdemli az érdemi boncolgatást és meggondolásokat. Pályakezdő műként ez jelentős, s a mind magasabbra jutásnak a lehetőségeit is magában rejti. Minden azon múlik, hogy az író milyen igényt támaszt önmagával szemben, mércéjét mily szintben szabja meg a továbbiakban. Első regényének rilkés programja a legnagyobb írói talentumnak is erőpróbája és méltó feladata lehet. Az író az Életünk olvasóinak már jó ismerőse később bt, de regényénél előbb megjelent novellái révén — amelyek érettebb alkotói koncepciót mutatnak már —, s most külön öröm számunkra, hogy regényíróként is bemutathatjuk közönségünknek. Palkó István (IJj Termés: Magvető, Budapest, 1969.) Veres Péter - Tüskés Tibor: Párbeszéd a Balatonról mint hajdan Szabó Dezső, az „egész látóhatárt” látja, szemébe fog mindent, s nyugtalanul és nyugtalanítóan tud szólni mindenről, ami foglalkoztatja. E kis kötet első írása is az övé: Balatoni jegyzetek a címe. A jegyzetek szó mintha azt sugallná, hogy „csak úgy mellékesen” erről is ... De Veres Péter tud-e csak úgy mellékesen beszélni? Gondolatai az aka- rattyai kertből, az akarattyai utcákból indulnak el; hajdan majdnem beletaposott a földet beterítő, senki által föl nem szedett sárgabarackba, s félve a csizmatalpon virító, kétségtelenül nevetséges asszociációkat keltő sárga színtől, hamar- kész a jogosnak látszó ítélettel: a Balaton-tájon gazdag a föld, sokat terem, de nincsen becsülete, legalábbis nem elegendő, a megtermett javaknak. Majd továbbmegy, s nemcsak a „van” megbecsülésének a hiányáról, hanem a föld kihasználatlanságáról is súlyos megállapításokat tesz. A föld gazdag, de kihasználatlan. Az emberek igénytelenek, szinte nem is tudják, hogy Kánaánban élnek, vagy 149
