Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Sik Csaba: Megnyitó Illés Árpád budapesti kiállításán

a zárjai. S ha olyan nyelven olvasunk verset, melyei, nem értünk, a vers akkor is felnyitja önmagáit, megértjük zenéjét, s ez néha több, mint a szótári jelentés.

Illés Árpád, mint a költő, a zene, az érzékeink által pontosan felfogható ritmus. segítségével teszi érthetővé ezit az idegen nyelvet. S művészetét pontosan jellemezhető paradoxon segítségével.

Festményeinek a szín felépítési elve, nem pedig a felületet a vizuális érzék számára kellemessé tevő dekorációja. Az üres vászon először átszínesedik, majd a színék formába rendeződnek, tehát a szín megteremti a formát. A forrna a vonal által meghatározott színfelület, s jelentősége nem önmagában, nem önérvényében van, hanem a vásznon elf oglalt helyzetében, a színek egymás közötti viszonyában. A kapcsolat természetének, idilli vagy támadó voltának megértésében a vonalak, a formák segítik a nézőt. A képek másodlagos eleme, a formakincs a szótár, mely érthetővé teszi a .színek beszédét.

S ez a szótár ismerős.

lUés Árpád képei egy utazás emlékei, egy útinapló fejezetei. Nem történéseket, eseményeket rögzítenek, hanem állapotokat, az emberi létezés döntő pillanatait, felismeréseket, vagy egy döntő pillanatban bekövetkező visszaemlékezéseket olyan kollektív élményekre, melyeknek mindnyájan résztvevői vagyunk, voltunk. A forma-szótár kulcsszavai: az életfa, totemoszlop, csigavonal, az erdőmély dús vegetációja a totemoszlop körül, olyan jelek, melyek azonos jelentést hordanak itt és ott, múltban és jelenben, az emberiség és a művészet megállapodása szerint. Kérdéseik és feleletek egyszerre.

Mégsem ezék adjak a kép jelentését, hanem a sárga, a kék. a lila, a piros; a formált csak útmutató jelek a szín, a mélyebb jelentés felé.

132

Illés Árpád: Contrappunlo 1967.