Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Salamon Nándor: Borsos-kiállítás Győrött
Borsos-kiállítás Győrött Végre örömmel nyugtázhatjuk, hogy e kalmárszelleme miatt sokszor elmarasztalt város, az anyagi javak termelésében reá háruló feladatok vállalása mellett immáron lépéseket — mégiha egyelőre bizonytalan lépéseket is — tesz a szellemi értékek, a kultúra, a művészeték meghódítására, a város falai közötti meghonosítására. A város vezetőinek, a kultúra hivatalos és önkéntes szolgálóinak dicséretes törekvése az utóbbi időben fokozottabb figyelmet, szélesebb körű érdeklődést érdemlő eredményekhez vezetett. Elegendő, ha a mindinkább kiteljesedő, sajátos struktúrát nyerő Győri Nyár némely rendezvényére utalunk A nemzetközi zenepedagógiai konferencia és a vidéki amatőrfilmszemle méltán váltott ki nagy érdeklődést és elismerést. A mélyebb hagyományokkal nem rendelkező képzőművészeti élet is produkált az elmúlt időben néhány olyan tárlatot, bemutatót, amelyek színvonala, műtörténeti jelentősége túlmutat a szűkebb provincia határain. 1967 nyarán a győri műgyűjtők szép és gazdag kiállítása hozott felszínre értékes anyagot századunk magyar művészeti mozgalmainak terméséből. Ezúttal pedig Borsos Miklós Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásainak kisebb kollekciója talált ideiglenes otthonra a műcsarnok falai között. Szokatlanul nagy érdeklődés mellett nyitották meg — a művész jelenlétében — ia szépen, levegősen rendezett tárlatot. A felfokozott érdeklődésnek, Borsos Miklós személyes jelenlétének jelképes értelmet szab az a tény, hogy a pályakezdés nehéz, gyakran keserűséggel teli évei, az ifjúság s a családi kötelékek alapján a város egy kicsit a sajátjának tekinti az alkotót. Csak az a kérdés: miért felejtették el ezt 23 esztendeig? Pedig a művész nagyszerű gesztusa — százféle munkája közben vállalta e kiállítást — mindennél ékesebben bizonyítja, nem feledte a várost, mely egykoron otthont adott számára. Borsos Miklós messziről — Erdélyből — érkezett a kisalföldi városba Középiskolás éveit töltötte Győrött, amikor pedig kimaradt a VI. gimnáziumból, itt vállalt munkát apja ötvös- és rézművesműhelyében. Gyakran megcsodált, gazdagon munkált szöborfelületeinek gyökere az apai műhely világába mélyül. Tanulmányai, kóborlásai után ismét a városban talált otthonra, s indult el a művészi szobrászat magaslatainak megrohamozására. Nehéz évek voltak ezek. Közben kiállításai már feltűnést és elismerést hoztak számára 1943-tól a nyarakat Tihanyban töltötte. A környezet változása, a pamnóniai táj sokat emlegetett élménye, hangulata, az új témák és megmunkálásra talált új anyagok új irányt szabtak művészeti törekvéseinek, noha korábbi szobraiban is olyan vonásokat fedezett már fel a korabeli műkritika, amelyek csak Borsos műveinek sajátjai. 1945-ben azután — nyilván a kitáguló perspektíva lehetőségei és a város szellemi életének összevetése után — végleg elhagyta Győrt, s Budapestre költözött. Attól kezdve élete a főváros, Tihany és a kiállításokat rendező, egyre szaporodó, külföldi városok között zajlott. A művészi karrier állomásait pedig csak barátai, tisztelői tartották számon, időnként emlegetvén győri illetékességét. A város megfeledkezett az alkotóról. Borsos Miklós azóta megjárta a művészi pálya göröngyös útjait és kiemelkedő magaslatra jutott fel. Művészete, alkotásai a nemzeti és az egyetemes 124
