Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Tasnádi Attila: Logika és nyugtalanság

A falusi mindennapok közegében ismerte és szerette meg a paraszti munka ősi eszközeit és mozdulatait, illetve az ezekből áradó lírai szellemiséget, amelyet később, szombathelyi laíkatosinas éveiben sajátosan átszínezett, „urbanizált” a kézműveskedéssel járó technikai látásmód. Nem véletlen, hogy szakmai tanulmányai befejeztével az elképzeléseihez, világképéihez legközelebb álló vásárhelyi iskola modorában készítette el első önálló munkáit, köztük a Kállai Éva és Latinfca Sándor emlékére elhelyezett domborműveit a siófoki általános iskola részére (1960), Szántó Kovács János portréját az orosházi vároSi tanácsnak (1961), s végül pályakezdő éveinek legsikerültebb alkotását, a Golyózókat, amely Kazincbarcikán került elhelyezésre 1964-ben. Ez utóbbi kompozíció már jól szemlélteti karakterének az orientáción átütő jellegzetességeit: a téma, a beállítás jellegzetesen „vásárhelyi”, a kivitel azonban gyengédebb. intel lek tu á 1 isa bb.

Művészetének alakulásában fontos szerepet töltött be 1964—65-ös amerikai tanulmányútja, amelynek során a helyszínen tanulmányozta az indián és néger tárgykultúrát, illetve a polinéziai népművészet rekvizitumait. A benyomások, melyek itt érték, nem az átutazó felületes benyomásai voltak, sokkal inkább azciknak a belső szálaknak a felfedései, melyek Cs. Kovács Lászlót már e tanulmányút előtt is a népművészet szellemiségéhez és a primitív technikáihoz, mindenekelőtt a fafaragáshoz fűzték. Egyéni hajlamainak a látottak, az átélt hatások igazolást, reális kifejezési lehetőséget adtak: a szokványos plasztikai előképek, obiigát európai formák után rádöbbent igazi énjére, s ez a belső felszaba- dultság, önállósulás tartalmilag is számyalóbbá, képzeletgazdagabbá, átfogóbbá tette. Ez a magyarázata, hogy hazatérése óta rohamosan megszaporodtak oeuvre- jében az elvontabb, egyetemes jelképiséget hordozó alkotások, témáinak kezdeti helyhezkötöttsége, lokalitása észrevétlenül feloldódott a gondolatiságban: ma már nem a tárgy, hanem a tárgy keltette érzelmi-eszmei reminiszcenciák visszaadása áll kompozícióinak homlokterében.

Szép példája ennek a Harlemi kiáltás, amely tárgyát tekintve nem több egy néger fiatalasszony aktfigurájánál, mégis: tartásában, méltóságában ott vibrál a polgárjogi mozgalom minden indulata, ereje. Vagy nézzük a Termékenység c. kompozíciót. Ennek is megvan a maga reális alapja: nyilván az anyaméh és a magzat sajátos, intim viszonya lebegett inspiráló példaként a művész szeme előtt, de amit ez a műalkotás kifejez, ez ismét több az egyszerű hasonlatnál: ebben a műhelyben nem egyetlen gyermek, de akaratok, törekvések — egész világok vajúdásáról, születéséről, a természet és a társadalom valóságos erőinek feltárásáról van szó.

Ez a nagyfokú gondolati koncentráció természetesen csak azáltal sikerülhet, hogy Cs. Kovács a formát szigorúan alárendeli a tartalom követelményeinek. Nem tűri az öncélúságot, az ötletet, arányainak logikája, megoldásainak egyszerűsége kizár minden erőltetettséget, hatásvadászatot. A mondanivaló markáns visszaadása érdekében nemcsak a felülethatás pozitív elemeivel: a színnel, az anyagszerűséggel, illetve a kubusok, felületek és vonalak dinamikájával operál, ügyes kihasználója a felület negatív értékeinek, az üregességnek, s a tagoltságnak is, miáltal művei az ellentétes feszültségi tényezők következtében újszerű hatásokat keltenek. Igen szerencsésen oldja meg ily módon a tömegek térbehelyezését kétalakos kompozíciójában, a Teng érpár ion-bán.

Grafikái nagyjából három csoportra oszthatóak. Egyrészük városkép, nagyvonalú, a tömeghatásokat jól kiaknázó ábrázolás, másrészük — s ezek vannak többségben — könnyű kézzel papírra vetett ritmustanulmány lovakról, amazonokról: harsány életöröm, tobzódó energiák megtestesítői. Külön csoportba so122