Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Dénes Zsófia: Ady és Móricz

Micsoda lebomlás volt ez a költő előtt, micsoda felzaklatott idegállapot ez a hódolat, ez a meg'hatottság, ez az áhítat, ez a fölgyulladottság... a legcsodálatosabb valami, ami emberről emberre szállhat.”

„Találkoztunk végre. Nyári este volt a Duna-parton. A Bristol teraszán fogtunk kezet. Azt érzékeltetni nem lehet, azt a néma kézfogást, ahogy Ady két kézzel megfogta, szívére emelve kezemet. Ahogy nagy, dióbarna szemében hálával és boldogsággal és szerelemmel belédolvadt. Egy király könyörgése volt az: fogadj királyodnak szívedbe.

És te befogadtad, én befogadtam, mink befogadtuk: mert immár ott volt a trónuson és vitám et sanguinem és mindhalálig.”

A Bristol-szálló teraszán való találkozás úgy történt, hogy Ady épp átutazott Pesten.

Párizs—Nizza—Montecarlóból jött, Párizsban keserves, viaskodó tavasza volt, a Riviéráról azt írta Bölöninek: „öregebb vagyok százévesnél. . . kedvetlen, reménytelen . . .” Közben, június elsején, a Nyugat nagy Ady-számot hoz, és ebben a Nyugat-tábor legjelesebbjei, így Móricz és Babits is cikkel hódolnak a költőnek.

Második esztendeje ekkor, hogy Móricz gyakran szerepel a Nyugat hasábjain. 1908-ban a folyóirat az író első novelláit — a Hét krajcár című kötet elbeszéléseit —, 1909-ben pedig Sárarany című első regényét közli folytatásban.

Nemcsak Móricz lelkesedik ezek után Adyért. Ady is mélyen átérzi Móricz „Zsiga” új hangja, bapudöngető tehetsége bűvöletét.

Akkor már ő is elragadtatással fogadja be írótársa szavát, varázsát, mondanivalója forróságát, őszinteségét, komolyságát és erejét. Ezért siet a Bristol teraszára, ezért emeli két kezével szívére Móricz Zsigmond írókezét. Ebben az órában diákosan fiatal, és nem százéves és nem reménytelen.

Pár nappal későbben, 1909. június 17-én, levélben hívja Móricz Ady Endrét magukhoz:

„Kedves Lelkem, a feleségem és a magam nevében szívesen és egyszerűen megkérlek, nézz el hozzánk legalább egy percre, míg itt vagy Pesten . . . Amikor neked időd és kedved van, szívesen várunk. Hát igen, tán láttad máris rajtam, hogy jó falusi ember vagyok, nagyon egyszerűen s bizalmas kis fészekben élünk, s a teketóriának mindenféle fajtája idegen a házunkban. Ezzel téged magadat vagy akár háromszavas válaszodat várva, maradok szíves szeretettel, baráti érméssel. Móricz Zsigmond”

Ady —■ természetesen — elment Móriczékhoz és ezentúl nem lehetett úgy Pesten, hogy valamikor, ilyen vagy olyan formában, ne találkozzanak. A költő 1909-ben augusztus derekáig maradt Kolozsvárt, augusztus második felében Svájcba utazik, de szeptemberben ismét Pesten van és az őszi ünnepeket itt tölti. Szeptember 21-én írja neki Móricz második levelét, azt amely találkozásuk tulajdonképpeni kicsengése. Azt, amelyben „rokonlelküket” hangsúlyozza.

„Kedves Felem! Mikor a cikkedet elolvastam, nagy-nagy erejű hangulat fogott el. Dythirambot írtam neked. Nem küldtem el, mert nem tudtam, mely világokban hord a szél. S azután gondoltam, ha majd találkozunk, az első alkalommal .. .

Ez az első találkozás íme elmúlt. Nem vagyunk szóhősök, némán és közönyös színnel múlt el. De én nem akarom, hogy Te ne tudd, milyen hatást tett rám megértő rokonlelked ereje. Hát tudd meg, Bandikám, ha ezredekig élnék,

116