Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Horváth Iván: Kisalföldi horvátok
sem felejteném. Ha az Isten segít, megpróbálom továbbfáragni azt a kőszirt- bálványt, akit gyalázva imádunk, imádva gy alázunk: a fajtánk sárarany bel- sejű, anyagot mutató, kemény sziklavalóságát. Ölel szerető hű feled Móricz Zsigmond” A rokcnérzés e hűségeskűjéhez mit adhat hozzá az utóikor? Egyetlen megállapítást, melyet Móricz és Ady befejezett élete dokumentumaiban felmutat: Móricz a kevesek közé tartozott — a ritka barátok és ritka kortársak közé —, -akikben Ady soha, semmiben sem csalódott. Móricz Zsigmond sohasem beszélt Adyról — annak halála után sem — más hangon, mint amilyet vele szemben megütött. Ö sohasem keresett mellékvágányokat, hogy mérgezett tollal, orvul beleszúrjon. Állta mindhalálig a paktumot. DÉNES ZSÓFIA Kisalföldi horvátok Az érdeklődők örömével fedeztem fel ízes Mihály Horvátok a Kisalföldön című dolgozatát az ÉLETÜNK 1968. évi harmadik számában. ízes hibája, hogy dolgozata alapos tanulmányozása után csak az antológia szerkesztőinek szándékát dicsérhetem; az írással vitatkoznom kell! Nem hiteles, nem pontos, nem elfogadhatóan dokumentált tanulmány. Jóhiszemű, ez vitathatatlan! A jóhiszeműség azonban, ténykérdéseknél, nem felmentő körülmény. Előlegezvén ízes Mihálynak a kezdeményezők botlásai fölötti elnézést, Írásával kapcsolatban az alábbiakat szeretném elmondani: 1. A Kisalföldön Horvátzsidány (Zidan), Olmód (Plajfor), Presznye (Pri- sika), Und, Kópháza (Koljnof), Hidegség (Vedesin), Fertőhomok (Umok), Beze- nye (Bizonja) és Horvátkimle (Kjemlja) községekben élnek horvátok. Az ízes- tíkbben szereplő Füles (Filéz) helység Ausztria területén fekszik. (Ausztriában nagyon sek horvát nemzetiségű község van, ezek azonban sokban különböznek a kisalföldiektől.) 2. A horvátok betelepítésének körülményeire, időpontjára vonatkozóan nagyon nehéz egyértelmű választ adni. Akárhány könyvet vesz a kezébe az ember mindegyik mást mond a kérdésről, noha mindegyik hiteles történeti adatokra (hivatkozik. ízes ezek közül csak Mohi Adolf munkáját ismeri. (Horvátok bevándorlása 1533-ban. Budapest, 1915.) Mohi megállapításai azonban nem helytállók, s ezt saját maga mondja el egy későbbi, 1933-ban megjelent tanulmányában. (Die Burgenlandische Kroaten. Burgenlandische Heimatblätter, 1933.) Annyi nyilvánvaló, hogy a hiteles történeti forrásokat és a szájhagyományból származó adatokat (mondák, népetimológiák) nem szabad összekeverni. Azok a történeti mondák, amelyek a legidősebb generációhoz tartozó horvát adatközlőktől szármáznák, még semmi esetre sem történeti tények, hanem a valóságos történeti dokumentumok segítségével értékelendő közlések, mint a nép történeti tudatának dokumentumai. A horvátok betelepítésének menetéről, körülményeiről vázlatosan ennyit lehet elmondani: Horvátzsidány, Olmód és Peresznye lakóit Jurisich Miklós teleli?