Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Pomogáts Béla: Józanság és költészet

Tartja magát jó vitézül, tudja pedig, hogy mi készül; de tűri: hadd öltöztessék, vad lovukra fölültessék.

Ifjú király Budán tegnap, szót fogad már, mit is mondhat.

Hol mosolygott, hol könnye jött bent a szörnyű álarc mögött.

Az ifjú király belső feszültségének, belső drámájának megrendítő rajza valójában a költő lelkiállapotát jeleníti meg: a végzettudatot és a fájdalmas beletörődést.

A „heroikus pesszimizmus” — Albert Camus-t és Németh Lászlót egyként idéző — magatartása azonban egyszersmind a megnyugvás lehetősége is. Illyés drámája katharzissel zárul, a végzet és az életvágy konfliktusa megbékéléssé simul. A költő, aki az előbb a Másvilág idézett soraival éppen e megbékélésre, e katharzisra kérdezett, végül is elnyeri a belső béke kegyelmét. Szembenéz a tényekkel és elfogadja őket: „nincs hátra, csak a szembenézés, a belenyugvás”. E megbékélés aztán klasszikus értékű versekben ölt kifejezést. A Doleo ergo sum-ban Illyés kiegyezik a fájdalommal, a betegséggel, az öregséggel, a romló test próbáival: „Álomvilágban él, kinek csak öröme van. / Rosszul érzem, de legalább én érzem magam.” A Menedékben, megbékél a legfőbb próbával, a halállal:

!Nem erősítesz engem azzal, ha eltakarod szememet az elől, amitől talán már nem is oly nagyon rettegek.

Tudjam nem elgyávulva nézni, mit elkerülni nem tudok . . .

A Mors bona nihil aliud-ban pedig már bölcseletté emeli a halállal való megbékélést:

,,Jó halált, semmi mást!” — mert ez a kulcs, amellyel kitörhet félsze börtönéből s magára lelhet, mellyel e földön már az ember édent idéz, új ég felé tör.

Üj atomrombolóként ez nyitja ki s nyújtja kézbe a repülő por-pillanatnak

ezer rejlő csodáját, melyek így — láncban égve — tán öröklétnél többet adnak.

A halál ténye tehát az élet értékét növeli; a létezés megoldhatatlan kérdései arra intik az embert, hogy az élet kérdéseire keresse a válaszokat.

Vagyis Illyés egyféle filozófiai realizmushoz érkezik; az emberi sors valósága arra figyelmezteti, hogy az élet immanens problémáit vizsgálja, közöttük keresse a létezés értelmét. A méltó élet parancsát, az alkotás, a szolgálat és a

88