Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Ernst Fischer: A valóság elvalótlanítása (fordította: Petrován Oszkár)
T ANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ERNST FISCHER A valóság elvalótlanítása* A dolgok hatalma A dolgoknak az az akkumulációja, amelytől már Shelley megijedt, az antago- nista osztályok társadalmában, a birtoklás világában olyannyira porrá zúzta az embert, hogy az, mint az új bérlő Jonesco egyfelvonásosában, tulajdonától körülvéve alig képes már lélegzeni, alig tud már létezni. Az ember maga is dologgá válik, eladja magát mint árut, a produkcióban és a prostitúcióban, mint munkaerőt, mint szexuális tartályt, szolgálatkész intelligenciát. Az ilyen eldologítás feletti rémület a legfejlettebb termelés, a fékeveszett fogyasztás országaiban kezd átmenni az ezen állapottal való egyetértésbe. A dolgozó elidegenedése a terméktől és munkája folyamatától, a többiektől és sajátmagától az anyagi elnyomorodás visszahúzódásával egyre fokozódó, kétszeres elidegenedéssé válik. A munka terméke visszatér, de mint olyan már fel nem ismerhető, átvarázsoltan áru alakjába. Az, ami a munka folyamatában megragadt embertől elrabolta énjét, őt puszta funkcióvá tette, kézmozdulattá, töredékké, az, ott túl a termelésen, neki, a fogyasztónak, úgy kínálkozik fel, mint egy újonnan megszerzendő Én imágója. — Az, ami neked még nincsen, de a másiknak már megvan •—• szól hozzá az áru -—, mássá tesz téged, mint őt, tehát nem-sajátmagaddá. Ismerd fel magadat énbennem. Ki vagy te? Semmi. Elválasztottam Kitől? Éntőlem. Vásárolj magadnak egy Ént, darabról darabra, részletről részletre. Az ember az, amije van. Válj hát azzá, aki lehetsz. Egyesülj velem. Én vagyok Te. Az a varázslatos „mondd meg nékem, kis tükröm, ki a legszebb a földön’’, nagy lett, és szemtelen, kiugrott keretéből, lement az utcára, megezerszerezte magát. — Óh, te városa az ezer tükörnek, az ezer varázstübörnek, amelyek előtt az asszonyok állnak, és egy sem szebb, mint te, . . . végy meg engem, fogj meg engem, viselj engem, és egy sem szebb, mint te vagy, vásárolj meg engem, kevésbe kerülök, olcsó vagyok, szinte ajándék, hát nem ismersz meg engem? Én vagyok Te, a te Éned, amelyet kerestél, a te álmod, a te ruhád, a te cipőd, vásárolj meg engem, a szépség árnyékát, és egy sem szebb tenálad! A fogyasztás csalfán egy földi túlvilágot hazudik elénk, az önkielégülés paradicsomát. Az innenső oldal az anyagi produkció szférája, a munka, nem mint alkotó öntevékenység, hanem mint átok, „arcod verejtékével. . A * A TAGEBUCH kulturális és politikai folyóirat 1967. évi február—márciusi számában közölt részlet E. FISCHER ,.Kunst und Koexistenz’- c. könyvéből (Rowohlt, 1966). (Az eredetiből fordította Petrován Oszkár) 89
