Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 1. szám - Garthai Németh András: Hajnali motyogás (vers)
GARTHAI NÉMETH ANDRÁS A hajnallal ébredünk indulunk kikövezett kikövezetten utakon át sötét-szemű bumfordi vonatok visznek bennünk nagyszájú kormos zsibongó városok felé a város még idegen a falu sem a miénk már csak a ház — átmenő forgalmú életünk ingadozó kettős pólusa közti egyetlen biztos pont hol este a városból visszatérve türelmetlenül morgunk asszonnyal gyerekkel fásultan álomba zuhanunk hajnalban innét indulunk a városok felé utazunk minden nap reggel-este álmunkban a nappal elé utazunk megszakadt vágyakat rezegtet bennünk tovább a ritmikus kerekcsattogás a zökkenőket már fel sem vesszük pihenőnek oly rövid az út lekonyult himbálódzó fejünkben zörgő bogarak álmok rajzanak ízüktől nem csordul ki szánkon fáradtan a hószín nyál ébrenlétünk végtelen hosszú e minden-bokor-ismerős tájon át a kártyát verjük szívjuk a cigarettát fizetésnapon bort iszunk és káromkodunk szeretnénk már egyszer mindennap utazunk reggel-este utazunk álmunkban utazunk dolgozni utazunk 64 Hajnali motyogás
