Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 1. szám - Szántó Gábor: B-emberek a Földön (elbeszélés)

— Nincs értelme annak — hallotta a fejében a száj nélküli ember hangját —, hogy visszavegyem tőled a Suhanó irányítását. Mert ismét ütnél. De gondold meg: nem jobb-e, ha teljesíted a Tanács akaratát és velünk jössz. Ha nem tudunk megállapodni, bolyongani fogunk oda-vissza egy rövid pályán . . .

— Nem megyek veletek!

— Gondold meg és ne ellenkezz . . .

— Azért kellenek nektek, hogy ellenkezzem. Vagy nem? — kérdezte gúnyos fintorral.

— Rosszkor ellenkezel. Majd, ha megérkeztünk a mi világunkba, a te jövődbe, ott kell ellenkezned. Hogy Rend és Egyensúly legyen. Addig ne ellenkezz, amíg úton vagyunk.

— A ti világotok nem a jövőm!

— Ha most ellenkezel, nem jutunk sehová. És így is meghalsz előbb- utóbb . . .

— Ha átveszitek a Suhanó irányítását, újból ütök.

— Mit ér az? Magunkhoz térünk ismét és visszavesszük a gép irányítását.

— Legközelebb másként ütök . . .

Felállt és eltaposta a cigarettát.

— Ölni fogsz? — fordultak felé a száj nélküli arcok.

— Lehet. ..

— De hiszen te humanista vagy. És a humanisták nem ölnek.

— Rosszul tudjátok. A jó néha rosszá lesz, hogy jó maradhasson. Én . . .

•— mondta hirtelen ötlettel — én elveszem az Anyagotokat. . .

A B-emberek nem ellenkeztek. Tudták, hogy a költő erősebb. A Suhanó már közeledett a célhoz. A Föld fölött hajnalodott. Nem égtek már a lámpák, a kelő Nap fénye ragyogott a vizen.

Hangtalanul értek talajt. A költő felállt.

— Mit teszel velünk?

Nem tudta, melyikük kérdezi, mindhárman meredten figyelték.

— Ti elmehettek — mondta és kihajolva a Suhanó nyitott tetején, széles ívben a vízbe hajította az Anyagot tartalmazó fecskendőket. ■— Ti elmehettek ■— ismételte meg —, a semmibe mentek.

— Mi vagyunk a jövőd — nyögött a fejében az idegen gondolat.-— Csak voltam. Nem akarom, hogy ti legyetek. . .

— Hiába ellenkezel!

— Én — mondta a költő — nemcsak ellenkezem.

Kilépett a nyitott tetőn, lement a partra és megmosta az arcát. Mikor visszatekintett, a Suhanó helyén egy halomnyi szürke kőtörmeléket látott csupán.

A reggeli lapok pedig megírták, hogy a repülő csészealjnak tartott jelenség egy különleges égitestecske volt, amely összeütközött az emberek lakta Földdel és megsemmisült.

57