Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - SZEMLE - Solymos Ida: Aktív halhatatlanság
A tudomány-, mű- és irodalomtörténet passzív és aktív halhatatlanságot ismer. Sokakat még életükben kitüntet a megértés, ehhez társul a társadalmi, sok esetben az anyagi siker is. Amikor meghalnak, életben maradt kortársaik tisztelete és szeretete szóban és írásban ébren tartja emléküket. Majd utóéletük e szép szakasza is lezárul és lexikon-címszóvá merevednek. Ezt nevezném passzív halhatatlanságnak. Az aktív gyakran ennek az ellentéte. Kis számú baráti kör figyelme, nehéz sors, folyamatos küzdelem a felismert igazság tudatosításáért és a személyiség megvalósításáért; minél nagyobb formátumú az egyén, annál nehezebb. Élete még példa se lehet, hiszen a kivételes- vagy a lángelme nem utánozható, habitusa, életformája — már konvenciótlan- sága miatt is — eltér a művelt átlagétól. Meghal, majdnem ismeretlenül, s még jó, ha kutatásai eredménye nem semmisül meg. Még élő kortársai, ha nem értették is, legalább érzik, hogy személyében a rendkívüli embert ismerhették és lejegyzik élete külső eseménysorát. Ez hatni kezd, kíváncsiságot ébreszt és egyre több írástudót ösztönöz: bemutatni a súlyos embereket, értelmezni sorsukat és munkájukat, kiemelni őket poros lexikon-életükből. Bolyai Farkas és János halhatatlansága így lesz egyre nyilvánvalóbb, egyre elevenebben sugárzó és egyre rejtélyesebb is. Minél messzebb távolodunk naptári koruktól, annál behatóbban ismerjük, mert megértjük őket. Munkájuk működik helyettük — rájuk is illik ez a megállapítás, melyet Weöres Sándor Bartókról írt. Bedőházi János, Dávid Lajos, Barabás Gvula regénye, Németh László drámája után — itt csak az ismertebb műveket említjük — most Száva Istvánt ihlette regényre a két zseniális matematikus élete. Módszere eltér elődeiétől. Ifjúsági regényben mutatja be a múlt század első felében működő két Bolyait: Farkast, az apát, a marosvásárhelyi kollégium professzorát, polihisztort, ezermestert és humanistát, valamint fiát, Jánost, a hadmérnököt, aki „semmiből egy új világot teremtett” — az abszolút geometriát (Appendix) és a komplex számok legmagasabb elméletét Responsio c. munkájában. Farkas a sok szakmájú. hatalmas munkabírású reneszánsz férfi hazai reprezentánsa. Választott szakmája a matézis, de muzsikusnak, festőnek, nyelvésznek, csillagásznak, mezőgazdásznak és iparosnak egyaránt kiváló, vagy a közepesnél jobb képességű. Megpályázott egy erdészeti állást. Hiába. Más kapta meg. De megírta az első magyar erdészeti szakkönvvet. Kostruált és épített harmincféle kályAktív halhatatlanság hát, a nevéről ismert kemence-típus a mai korszerű kályhák elődje. Épített guruló házacskát, kályhával. írt verset, drámát, tan- és kézikönyveket. Tevékenysége és életrajza vázlatos ismertetése is több árkusnyi terjedelmet igényelne. János, messzeföldön híres vívó és párbajhős, pompásan hegedül, elvonuló alkat, míg apja a társaság dédelgetett je; apja tékozló, ő megfontolt a költekezésben; magánélete, mint apjáé is, már-már a szélsőségig infernális. Anyja megőrült. Ö, kaució hiányában, sose léphetett anyakönyvvezető elé választott élettársával, akitől gyerekei születtek. Fél élete áldatlan viszálykodás apjával és nyomorúságos körülményeivel. Gauss, az apa bálványa, Európa azidőtt legelső szaktudósa, a „matematika fejedelme” — nem terjeszti ki oltalmát a két zseniális magyarra, évtizedeken át elhárítja közeledéseiket, elodázza eredményeik nyilvános tudomásulvételét. Mégis, kín-keservesen bekövetkezik az elismerés (mint minden jó, ez is későn!), s apát és fiát a világ első tudósai közt emlegetik; munkáikat minden művelt nyelven kiadták. Mindketten csoda- gyermekek és „csoda’-felnőttek voltak. Életük filmre kívánkozik. Száva István folyamatosan közli leveleiket, a kortársakéit is. Megismertet az egykorú- Erdély szellemi és gazdasági életével, politikai viszonyaival. Előadásmódja korrekt, nem tolakszik hősei elé, a krónikás lelkiismeretességével kommentál, ahol indokoltnak érzi. Feledhetetlen lapokat szentel Marosvásárhely mártír szabadságharcosainak, érzékletesen ábrázolja a tanári munka ethoszát. Űgv ismertet meg a közjóért küzdő férfiakkal, hogy azok belénk vésik sorsukat, nem liheg és nem gügyög, nem bálványokat., hanem embereket mutat be. nem szenttéavatást celebrál. Nagyszerű hőseit életük, máig mutató tudományos eredményeik egymagában is glorifikáliák, ez intelemnek és biztatásnak nem is kevés. Apa és fia; Bolyai Farkas és .János élete — olvassuk a címlapon. Az ifjúság számára írott regényt a felnőtt is haszonnal forgathatja. (Móra Könyvkiadó, 1967). Sólymos Ida 167
