Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - SZEMLE - Bebesi Károly: Sárkányok és tűzfák
sának gondos figyelme teszi Franyó Zoltán fordítói művészetét korszerűvé. A szavaknak „kémiája”, sajátos íze, tartalma van — írta Szabó Lőrinc. Franyó Zoltán annyiban fejlesztette tovább ezt a meglátást, hogy ő a tolmácsolandó vers egészét érzi kémiai jelenségnek, amelyet egyetlen ihletés lázas lendületével meg lehet magyarázni, olyan egyenletnek, melynek levezetése a pillanatnyi ráesz- mélés hevületéből adódik. Ez az egyetlen ihlet adja fordításainak igazi kohézióját, ez tartja össze, ez szerkeszti hibátlan épületbe tolmácsolásait. Ezért válhatott a teljes E minescu megteremtőjévé, ezért tolmácsolhatta magyar nyelven hibátlan tökéletességgel a perzsa és ógörög irodalom legszebb verseit éppúgy, mint kortársaink sokszor valósággal nyelvi mutatványokat kívánó költészetét. És ezért remélhetjük azt is, hogy valóra válhatik a több mint nyolcvan esztendős költőnek a tréfásnak szánt, de reméljük igazra forduló mondása, mely szerint legkedvesebb Vidéki napilapokban, folyóiratokban, antológiákban, és egy vékonyka kötetben (Közös kiadás Bertók Lászlóval és Ma- kay Idával) találkozhattunk eddig verseivel. Sárkányok és tűzfák című könyve az első, amelyben költői világát először tárhatja elénk a teljesség igényével. A száznegyvenhat oldalas könyvbe nyolcvankét verset sorolt a költő és a szerkesztő. A versek között négysorosoktól szonetteken keresztül a nagyobb lélegzetű kötött és kötetlen formájú versekig, regölésekig, népies hangulatú, idillikus vázlatokig meglehetősen sokrétű, eredményes költői vállalkozásnak lehetünk tanúi. Galambosi a későn beérkező, de annál súlyosabb művekkel jelentkező tehetségek közé tartozik. Könyvében többnyire a közelmúlt években írott versei szerepelnek, de vannak köztük olyanok is, amelyek immár egy évtizede vagy még régebben keletkeztek. Az eleve sokszínű soktónusú könyv ettől még árnyaltabbá, még vibrálóbbá válik. A kötet négy fő szerkezeti egységre tagolódik (örök utakon, A hűség ablaka mögött, A tűzfák erdejében, Sárkánycsordák) jól érzékeltetve a széles sávot, a szinte már nem is egy költőre „szabott” távlatokat, szerteágazó, de a távolban összetartó, és végül is egymásbatorkolló utakat, amelyeket a költővel bejárhatunk. Ilyen fárasztó „kirándulásra” csak fiatalos lendülettel, érdeklődéssel és megismerési vággyal érdemes elszánni magunművének azt tartja, amelyikkel még nem készült el. Bizonyára vannak még a világ- irodalomnak olyan költői, alkotásai, színei, amelyek magyar tolmácsolására Franyó Zoltán a leghivatottabb; reméljük hát, hogy az ő tolmácsolásában olvashatjuk verseiket a következő Lírai világtájakban, amely talán már nem is a tájak üzenetét tolmácsolja majd, hanem az egész világét. Endre Károly, a Lírai világtájak előszavának írója a szivárványt álmodó gyerekhez hasonlítja a műfordító Franyó Zoltán útját. A szivárvány maga is tükörkép: éppúgy a valóságot tükrözi, mint a műfordító. A különbség azonban az, hogy a szivárvány boltja alatt nem lehet áthaladni, a műfordító azonban egyre magasabbra emelheti és egyre teljesebb színekkel gazdagíthatja népe kultúráját. És ez a nyolcvanadik életévén túllépett Franyó Zoltán életművének legszebb dicsérete. .. Rónay László Sárkányok és tűzfák kát. Erre van szükség ugyanis, hogy lépést tudjunk tartani a költővel és elfáradás nélkül követhessük alakváltozásaiban, átvéve iramát, azt is eltűrve olykor, hogy csúfot űz belőlünk, természetesen nem sértő szándékkal, hanem csupán mert lélegzetvételnyi szünetet akar hagyni az olvasónak. Ilyenkor megtorpanunk, s jóllehet az imént egy, valamely — az emberiséget érintő, és nyomasztó — probléma kellős közepén voltunk, most „kénytelenek vagyunk fás, ligetes, dombos tájakon megállni, gyönyörködni az »árny, a fény futásában«, groteszk ritmikájú naiv mondókákkal szórakozni, majd a kitörő zivatar elől elhúzódva hallgatni, ahogy »a zivatar kurjongat nagyokat«, mivelhogy »villámmal szívta tele tüdejét«”. Galambosi költészetének közvetlen előzménye, alapja — bár ez a könyv jelentősebb darabjaiban már csak motívumként ragadható meg — a dunántúliság. Ez azonban, mint csaknem valamennyi számottevő irodalmi hagyomány, kétféleképpen jelentkezhet: lehet megállapodottság, konzervativizmus, —> sőt, mint ahogy példák sokasága bizonyítja, lehet elmaradottság, fejlődésképtelenség is. Ez a könyv — és erre is van néhány példa — éppen azt bizonyítja, hogy az irodalmi hagyományt, jelen esetben a pannonizmust (ha 165
