Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Szíj Rezső: Építészeti kultúrát!
lemény alig hall, az ellenkezőjéről, amint a föntiekben láttuk, annál többet. Pedig a fönti kívánalmak kielégítésére a szocializmus építészetének kellene vállalkoznia. Mit tud a lakást igénylő és építő százezrek tömege arról, hogy az igazán modem, nemcsak a napi sajtónkban annak állított, hanem valóban korszerűen gondolkodó építészet már régen hadat üzent annak a fölfogásnak, amely az építtető igényeinek figyelmen kívül hagyásával épít. Vagyis annak a tipikusan tőkés szemléletnek, amely egyszerűen csak építi a lakást annak, aki majd megveszi vagy bérbe veszi, mert a szükség rákényszeríti, mert még olyan lakással sem rendelkezik a szerencsétlen. „Ez van” — ez is egyfajta tőkés szemlélet, bár azért ott megrendelésre s a lakó igényét figyelembe vevő módon is épülnek lakások. Sőt, a francia állam 8—10 gyermekes családok számára is építtet lakásokat. Ahol azonban a leendő tulajdonos vagy bérlő igényeit nem veszik kellően figyelembe, ott tulajdonképpen visszaélés történik a kényszerhelyzetben levő emberrel. Ki merné tagadni, hisz leírták már, hogy az elmúlt időszak hazai lakásépítkezéseinek egy része az ember jogos igényeitől függetlenül folyt. A lakónak, sőt a tulajdonosnak sokszor csak utólag nyílt alkalma hozzászólni az elkészült lakáshoz. Holott a napjainkban is példának állított neves építész, Molnár Farkas már a Bauhausnak a szocializmushoz való kapcsolatát is éppen abban látta, hogy a szellemében dolgozó tudósok intenzíven foglalkoznak a „kis egzisztenciák lakásával, városával, kertjével stb”. Továbbá ugyancsak ő vallotta a szocializmus építészeti programájul: ,,A jövő társadalmának előredolgozni, a jövő dolgozó embertípusát elkészíteni olyan feladatok, amelyek persze nem hozhatnak gyors eredményt, mint az erőszakos stíluscsinálás. Minden reprezentáció nélkül, a legkisebb összegből, minden dolgozó embernek nagyobb higiénét, több napfényt, világosságot és levegőt nyújtani, mint a mai leggazdagabb luxuriőz kastélyban, nehezebb, mint pillantásfogó, dinamikus hatású plakátmonstrumokat fölépíteni betonból és üvegből.”'3 Az építészetünkben található nem kevés pozitívum mellett a fejlődést hátráltató negatívumokat nemcsak a rendkívüli lakáshiány, illetve ennek következményei idézték elő, következményei azok az építészeti kultúra nagyfokú hiányának is. Ezért alakulhatott ki olyan légkör, amelyben az építészeti szemléletnek még a csírái is kipusztultak az iskolai, bizonyos értelemben még a főiskolai oktatásból és a tömegek esztétikai neveléséből is. Ezen a téren tehát valóban átfogó intézkedésekre lesz szükség, ha azt akarjuk, hogy korszerű építészeti kultúra hassa át társadalmunkat. A szocialista építészeti szemlélet és kultúra kialakítása természetesen nem kizárólag a „hivatal” feladata, sőt, sokkal inkább társadalmi, szövetségi, ismeretterjesztői, mint minisztériumi. De ez viszont nem jelenti azt, mintha az utóbbinak nem a legmagasabbrendű és legreálisabb alapokon nyugvó építészeti szemléletet és kultúrát kellene képviselnie és sugároznia a társadalom valamennyi rétegére. Ezt a hivatal maga is érezte s e tekintetben az elmúlt hónapok során lépések is történtek. De csak kezdeti lépések, amiket további minőségi javításnak kell követnie. Különösen az új mechanizmus értelmében, mindenekelőtt a vezetés és irányítás színvonalának emelése, a képzett és jó gyakorlati érzékű tervező-kivitelező építészfők érdekében, ami a további javulás föltétele. Sok jel mutat arra, hogy 1968-tól számos ponton javulás áll majd be építészetünkben és építészeti közéletünkben. Hosszú ideig senki sem merte kimondani, hogy akiknek kötelessége az összes érdekelt hivatalos szervek és fórumok szemléletének korszerűsítése a szocialista építészet kialakítása érdeké134
