Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Kuntár Lajos: Az "Olvasó népért"
Az „Olvasó népért” Községeinkben alacsony az olvasó,si igény Az idei „Ünnepi Könyvhét” ismét jól szolgálta az irodalom népszerűsítését, az írók—olvasók viszonyának alakulását, általában az olvasást. Az a körülmény, hogy a Magyar Írók Szövetsége ez alkalommal hirdette meg az „Olvasó népért” mozgalmat, külön jelentőséget is ad neki. Arról van ugyanis szó, hogy a szövetség és az írók a jövőben tervszerűen és tudatosan kívánják segíteni az olvasási kultúra terjesztését. Sokak gondjává: társadalmi üggyé próbálják tenni az olvasás kérdését. Köztudott, hogy az elmúlt időszakban már voltak olvasást elősegítő mozgalmak. A körülmények azonban úgy alakultak, hogy ezek a mozgalmak nem tudtak mindenütt, különösen pedig tartósan, eredményt elérni. Az a tény, hogy most azoktól indul a kezdeményezés, akiknél az alkotás értelme egyezik a mozgalom célkitűzéseivel, nagyobb reményekre jogosít. Aztán a szövetség rangja, az írók tekintélye külön biztosítéknak látszik arra, hogy a kezdeményezés nem marad kampány, hanem évek, esetleg évtizedek mozgalma. Darvas József cikkeiből már ismerjük az elképzeléseket. Az eddig végzett munkáról is kaptunk már képet. Az olvasás ügyét hivatásszerűen szolgálók jólesően nyugtázhatják a körültekintő, gondos előkészítést, a széles társadalmi alapok biztosítását, a reális tervekre törekvést. Kár, hogy a ,,pedagógiai front”, a mozgalom egyik alapja, a nyár folyamán még nem eszmélt fel a rá váró feladatokra. Az irodalomkutatás, az iskola és könyvtár aktív részvétele ugyanis elengedhetetlen. Az viszont örvendetes, hogy a közművelődési könyvtárosok már jelentkeztek. Páldy Róbert, a Könyvtáros szerkesztője bizton írhatta a könyvtárosok nevében: „Közreműködésünk kezdeti formája az lehet, hogy az olvasási kultúra terjesztésében szerzett tapasztalatainkat a mozgalomról indított vitában feltárjuk, s ezzel teljesíthető célok meghatározásához, jobb tervek készítéséhez járulunk hozzá.” A könyvtárosok mindig szívesen vették és veszik a munkájukhoz adott segítséget. Bizonyos, hogy az „Olvasó népért” mozgalomban is kézséggel vesznek részt, s hasznos partnerei lesznek az íróknak. Tapasztalataik átadása, a könyvtárak valós helyzetének felrajzolása, az olvasottságot lendítő vagy akadályozó tényezők feltárása nélkülözhetetlen feltételei a jó és végrehajtható olvasómozgalmi tervek készítésének. Könyvtárügyünk helyzete, fejlődésének üteme tiszteletet parancsoló. Az anyagi ráfordítások összege a feladatokhoz mért. (Az új gazdálkodási rendszerben mutatkozó zökkenők — remélhetőleg — csak átmenetiek.) Államunk, gazdasági és. társadalmi szerveink általában biztosítják a könyvtári munka zavartalanságát. Persze ez nem azt jelenti., hogy a könyvtárügynek nincsenek problémái. A tárgyi feltételek terén is akadnak tennivalók, legsürgősebbnek azonban a könyvtárosok tiszteletdíjának rendezése látszik. Jelenleg ugyanis az alacsony tiszteletdíj erősen fékezi, sőt: gátolja a könyvtári munka eredményességét. Bizony vannak könyvtárak, amelyekben alacsony az igénybevétel, s az olvasási igény sem kielégítő. A községi könyvtárakban sok a ritkán és keveset kölcsönző olvasó. Mi ennek az oka? Feltehetően az, hogy a könyvtárosok nem foglalkoznak eleget az olvasókkal. Nem keltik fel, s nem alakítják tervszerűen 117
