Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - P. Szőke Mária: Rab Zsuzsa Jeszenyin-fordításai

itt még kimondatlan, a vers további képeiben válik megfoghatóvá ez a búbánat. De meglehet, ha a sorban előfordult összes szavak összes jelentésvariációját, teljes jelentéstartalmát ismernénk, akkor is csak ezt a hangulatot foghatnánk meg belőle. Egy nyelv nem nyelvtani váz, nem szerkezetek és jelentéstartalmak összessége; a nyelv olyan társadalmi eszköz, mely hagyományokat, tradíciókat őriz. A szavak számtalan asszociációjához olyan társadalmi formák és sajátos, nemzeti-érzelmi élmények tapadhatnak, amit idegen aligha képes érzékelni. (Gondoljunk csak Ady kurüc-verseire, amelyeknek nyelvkincse nincs a kuruc költészet nyelve és formakincse nélkül, ami viszont történelmünk egy szakaszából nyerte létét! Idegen ezt képtelen megérezni!) Ez a jeszenyini sor is bemutatja nekünk a műfordítás küzdelmeit; kihívó módon ostromra szólít, de látnivaló, hogy a vége béke lesz, méghozzá kompromisszumos béke, ilyenformán :

bokrok tövén kék kutat ás a köd

Miért szebb nekünk ez a két sor, mint az eredeti? (mert szebb) — ezt aligha tudjuk megmagyarázni.

Költői bravúr az első versszak két befejező sorában található kép átültetése. Oroszban is nagyon szép, költői, különleges hangulatú. A megszemélyesítés még lehetne földönjáró kép kezdete is — a kunyhót, a leroggyant öreg kunyhót, különösen szürkületben, még lehetne guggoló anyókának nézni. De ahogy ezt a megszemélyesítést tovább viszi, egészen meseszerűvé varázsolja a képet: az anyókát csend-kenyeret morzsol. Egyrészt szemléletes, csaknem érzékelhető, de mégis valószerűtlen, mesés kép. Magyarul még szemléletesebb: tűnődve rág még a küszöb is. így kifejezni1, a kép meghamisítása nélkül tovább építeni — csak költő tudja a másik költő képét!

Kunyhó-anyóka csend-kenyeret morzsol,

Tűnődve rágja ajka, a küszöb.

Az induló meséből egy nagyon is földönjáró kép zökkent ki: egy szérűskertről, s az ablakból leső kamaszfiúról esik szó:

Az őszi fagy nyájas és szelíden Homályt lop a szérűskertre.

Ablak kékjén át szöghajú siheder Szeme csillogva (lesi) a seregélyek játékát.

Az eredetiben levő a-b-a-b rímpár hű megőrzése érdekében némi szócsere szükséges, ezt igen elegánsan meg is oldja Rab Zsuzsa, sőt: a kép is elevenebb a megszemélyesítés által, a kor átél, a fagy belopakodásával:

Az őszi fagy szelíd még és szemérmes, szérűskert alján lopva lépeget.

Ismét igésíteni kell a képet: szöghajú legény les az ablak kékjén át. Igaz, hogy a költői fordításból kimarad a nagyon is kifejező „csillogó szemekkel” — de a ,les’ ige mindenképpen kifejezi ezt a nagy érdeklődést, hiszen jelentéstartalma, értelme szerint is lesni csak nagyon érdeklő dolgot szoktak. A „seregé100