Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Simon Endre: Gellért Oszkár és Pável Ágoston levelezése
több költővel és íróval tárgyal. A harmincas évek elején Vilko Novakkal azon gondolkodnak, hogy hogyan lehetne megismertetni a magyar és szlovén népet egymás irodalmi alkotásaival. Pável vállalta a szlovének népszerűsítését, Vilko Novak a magyar művek fordítását és terjesztését. Pável újságokkal, folyóiratokkal tárgyal, de nem megy. ,.A Magyarország nem közli, de a Pesti Napló valószínűleg, ha nem nagyon hosszú” — írja Hertelendy István 1934. október 12-én Pávelnak. 1934. május 7-én Városi István a következőket írja Pávelnak. „Beszéltem Zilahyval a Cankar ügyben. Szó lehet arról, hogy a 98 filléres sorozatban jelenik meg, vagy folytatásokban. Zilahy külön felvetette, hogy a 2 pengős sorozatban jelenjen meg, bár ahhoz 250 oldalnak kellene lennie minimálisan. Mindenesetre igyekezem erről Szabó Lőrímccel és Kárpáti Auréllal beszélni, ennek ellenére a Naplónál már nem sok fog menni. A Nyugattal beszélek, de ott igazán nem én vagyok hivatott, hogy írjak, mikor ott van Illyés is meg Weörös is. Mindeneesetre beszélek Babitssal vagy Gellérttel.” Gellért Oszkár Illyéstől tudja meg Pável terveit és 1935. március 12-én levélben fordul Pávelhez. Budapest, 1935 március 12. Igen tisztelt Uram! Illyés Gyula barátunk útján értesültem arról, hogy Ön egy Délszláv Dekameron szerkesztésében szívesen venne részt. Erre a Dekamer ónunkra is sor fog kerülni annak idején, s már előre is köszönöm, hogy ön közreműködését felajánlotta. Előreláthatólag azonban ez a Dekameron csak a jövő év tavaszára lenne aktuális, mert egyelőre a nagy kultúrnemzetek reprezentatív novelláit gyűjtik össze. Mély tisztelettel igaz híve: Gellért Oszkár s. k. Közben Marék Antal is mozgatja az ügyet. Dátum nélkül a következőket írja Pávelnak: „ A szlovén és horvát irodalommal kapcsolatban értékes szereped lesz (társszerkesztő és fordító) annál az antológiánál, amely az utódállamok irodalmát lesz hivatva bemutatni a nyitrai Híd kiadásában. Szép akció lesz, örülök, hogy itt alkalmad nyílik a munkára.” Pável megvárja a következő év elejét és újból kopogtat fordításaival a Nyugatnál, mert ezt tartja a legbiztosabb kiadónak. Sajnos nem sok eredményt ér el, mint Gellért levele tanúsítja. Budapest, 1936. január 3. Igen tisztelt uram! Sajnos, fordításokat a Nyugatban nem közölhetünk, még versfordításokat is csak a legritkábban, mert nem akarjuk elvonni a teret magyar írók és költők elől. Szívesen veszünk azonban időről időre beszámolókat az újabb jugoszláv irodalmi eseményekről. A fordításokat tartsuk fenn, akkorra, amikor majd időszerűvé válik egy jugoszláv Dekameronkötet. Tisztelő igaz híve Gellért Oszkár s. k. Pável próbálkozik ezek után újra más kiadónál is. Marék Antal 1936. november 3-án a következőkről tájékoztatja a fordítót: „A Cankar-regény már Féjánál van, aki el is olvasta a művet azóta.” 72
