Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: A betűsajtó

hozzá, hogy Brito szövege sem éppen egyértelmű: feltalálta a szerszámokat „anélkül, hogy valaki megmutatta volna őket”. Ezt úgy is érthetjük, hogy már voltak megmutatható szerszámok, és ő leírás, elbeszélés nyomán konstruálta meg sajtóját, s efölött érzett örömében dagadt meg a büszkesége. De ha megértjük is Britot, a kérdés megoldásához nem jutottunk közelebb. Ismét újabb adatokat kell keresnünk.

Az 1499-ben íródott „Kölni krónika” (Chronica der Stadt Köln) megemlékezik a nyomtatás feltalálásáról, s igen hitelt érdemlő forrásból merít. A szerző a kölni nyomdászok doyenjére, Ulrich Zellre hivatkozik, aki még Gutenberg és Schöffer műhelyében tanulta mesterségét, s e réven Kölnben nagy tekintélynek, tiszteletnek örvendett, Az ő közlései alapján írta a krónikás az alábbi, sokat elemzett és magyarázott passzusokat (kiemelések tőlem): „...item wiewail die kunst ist vonden zo Mentz als vurs up die wise, als dan nu gemeinlich gebruicht wirt, so ist doch die eirste vurbyldung vonden in Hollant uis den Donaten, die daeselfs vur de zit gedruckt sin [...] ind is vili meysterlicher ind subtilicher vonden dan die seine manier was, ind je lenger je mere künstlicher wurden.” — Lehetőleg szó szerint fordítom, a magyarosság rovására; a „vonden” szót [er] funden-nel (magyarul [ki]fundált-tal) veszem azonosnak: „.. . item jóllehet a művészetet Maimban jund.álták elsőként azon a módon, amint azután most általánosan használtatik, úgy mégis az első mintakép Hollandiában jundáltatott a Donatusok módján, melyek ott az idő előtt nyomattak [. . .] és sokkal mesteribben és finomabban fundáltatott mint ugyanaz a módszer volt, és minél tovább annál inkább művészies lett.”

Ebből a kölni nyelvjárásban írt szövegből a következő tényállásokat rögzíthetjük le: 1. A nyomtatás művészetét (mesterségét) Mainzban alapították, „fundálták” először abban a formában, ahogy most, 1499-ben művelik. — 2. Ennek a módszernek azonban valami első mintaképét (vurbyldung) Hollandiában „fundálták”, az ugyanott s már ez idő előtt nyomtatott Donatusok módján. — 3. Ugyanezt a módszert (die selue manier) aztán Mainzban sokkal mesteribbé és finomabbá „fundálták”, és minél tovább gyakorolták, annál művésziesebbé lett.

Ha mai fogalmainkkal gondolkozunk, úgy ezek után nincs sok szóbeszédre szükség. Amint az „öntött” könyvnél (getté en molle), mast is csak két eset lehetséges: a hollandi Donatus mint minta vagy táblakönyv volt, vagy pedig szedésnyomás. Ha táblakönyv volt, akkor az „ugyanazon módszer” a táblanyomás mesteribb, művészibb továbbfejlesztését jelenti, nem szedésnyomást, mert a szedésnyomás nem „ugyanaz a módszer”, mint a táblanyomás, sőt lényegében különbözik tőle. S Gutenberg de facto nem a táblanyomást fejlesztette művészivé, hanem a szedésnyomást. Marad tehát a másik eset: a hollandi minta szedésnyomás volt.

Nagy kérdés azonban, vajon Ulrich Zell a mi fogalmainkkal gondolkozott-e, s nem éppen azt értette-e a minták mesteribb kidolgozásán, hogy betűkre bontották szét a fatáblákra vésett szöveget. Mert elvégre Gutenberg ezt csinálta fémbetűkkel, s Zell nála tanulta a „művészetet”. A Kölni krónikának az a másik helye, ahol a szerző tiltakozik az állítás ellen, hogy már Gutenberg előtt ugyanúgy nyomtattak volna, Gutenbergnek „mesteribb és finomabb” módszerére vonatkoztatható: „Ez [az állítás] nem igaz. Mert egy országban sem találni könyveket, amiket ez idő előtt [1440—1445] nyomtattak volna”, továbbá: „Azonban a nyomtatás művészetének feltalálója mainzi polgár volt... és Gutenbergnek hívták.” Ámde hollandi minta-Donatusok, mint maga mondja, már „ez.

50