Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - FIATALOK - Botár Attila: A jégkár lapjai (vers)
BOTÁR ATTILA A jégkár lapjai í. Mi találta a fákat hogy így letörtek leborultak? mi találta az erdőt? rémséges utat engedett csörgő gyantának szökő nyiroknak mi találta a mezőt: kalászban az árpát a búzát? szívemig csattogva rohan a szilánkká vert kivégzett tájék: lágyszárú növény-tetemek s fa-hullák. 2. Most szöknek a nedvek ozmózis szörcsög elakad: fuldokolnak a sejtek szabad-e öklendeznem fájdalmas szavakat? 3. A kukoricás a bokros krumpli a fodros levelű szőlő fény-szomját mivel olthatja ? A haragos ég ellen fokán hiába a fejsze sejtfalak lettek berepesztve behorpasztva. 4. Villám szántott dörej boronáit- tűzkazal már a violás felhő szikrányi reményt eltakar. 5. Ó, erdő letépett koronák eltömték nyiladékod! Ö, rét! ó, mező! verejték-érésünk nem kapott haladékot Ú, táj! ítélet alá vétettél: ne légy különb jégkár századok során fölnégyeit testeknél csillaggá-fröccsent fejeknél! 6. Az utak kerékhez-törnek holnap most jéggel szórtak idézünk átkozódva viselt háborúkat kezünk millió sebtől jégrepeszektől elborzad 7. Fejednél az ég tisztul pöttöm anyóka te tudod: vállrogyasztó dologból csontig-romló romokból több jutott így sokasodtunk halántékod havánál. 8. Cibáltál világra: jégverésbe csontrepesztő viharba s fényiünk: bő aratásért verejtékes sóvárgás ég ellen kifent balta. 9. Aláássál csúfságodban is tükrös táj: embersors évelő arca. 36
