Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - Bodó Sándor: A tavasz forradalma (vers) - Ősz Iván: Elég ennyi (vers)
BODÓ SÁNDOR A tavasz forradalma Szétdönti a határ palotái falát Gyümölcs-bogot kötöz magára a faág. Mi állhat ellent az akác illatának? A szelíd orgonák gyáván dezertálnak. Bomlik a rend .. . illat, szín, hang sürög-forog: Birodalmat kapnak a kis diktátorok. Egy erdőt, egy rétet, virágoskerteket — ÖSZIVÁN Császárrá lesznek, és halk, szelíd szenteket vesznek maguk köré, kik hirdetik: örök e hatalom, mint a magukba-zárt körök. Micsoda pompa! Már szűk a táj a lombnak Nyoma sincs a rüggyel jött forradalomnak! Soká bolyongtam sivatagban, Már-már minden reményt feladtam, Hogy hinni tudjak emberekben, De végül ember-szívre leltem. Dongó darazsaknak, zöldszámyú legyeknek, bogárkát-gyilkoló bódító kelyheknek, Benne láttam meg: tovább élek Mélyén szűkebb hazám szívének. Nem földi vágy marasztal ottan, Arról már régesrég lemondtam. buta tökvirágnak, gyomoknak, tüskéknek, lompos kuvikoknak, boszorkánylepkéknek Hullámzóm csupán halkan benne, Mint hűs templomban alkony csendje, De létezem s mindaddig élek, Míg gondol rám egyetlen lélek. már csak egy a fontos: teret! teret! teret! — S tüzes ostor tépi az elborult eget. Elég ennyi, több már nem is kell, Együtt dobogni másik szívvel. Végtére én is még megértem, Hogy valaki lehajolt ériem. 12 Elég ennyi
