Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - Hajnal Gábor: Nekrológ helyett (vers) - Hajnal Gábor: Kegyetlen nekrológ (vers)
HAJNAL GÁBOR Nekrológ helyett Hát elmentél a végső vándorútra, Kassák Lajos, — örök vándorlegény. Konok és mindig újra szomjas szemedet most milyen titokra nyitod? A mértani arányok s álmok víziói hogy keverednek amn tájakon, ahová öcséidnek is el kell jutni egykoron? Modernség pápája a magyar glóbuszon, hát még Veled is elbírt a halál: ellenséged, a tohonya konvenció, mely öröktől fogva itt les reánk. Lajos bátyánk, nem nézel nyolcvan éved hegycsúcsáról már tűnődve reánk, megtértél konok harcaid után a kerengő, vándorló nyugalomba. Búcsúzunk Tőled, mérlegelve utadat és útunkat, vágyódva nézünk messzi csillagokra, hol elrepült a nikkel szamovár. Kegyetlen nekrológ — F. M. emlékére Vén gonosz ember ki játszottál a szenvedéssel is minden szavad ripacs üvöltözés volt megrészegedtél önmagadtól huszonöt törzskönyvezett betegség . . . Ezt senki sem csinálja majd utánad panaszkodásod is ravasz dicsekvés volt. Undorodtam a hazug gesztusodtól amellyel portáltad magad. Pedig szerettem műveid csodáltam különös világodat vaskos és láttató fantáziád és furcsa nyugtalan dallamú verseid ifjúságomból még idezenélnek. Vén gonosz ember hát te is elmentél örökre majd elfelejtjük vad rikácsolásod mohó önzésedet legendát építünk köréd s felfénylik műved mit az istenek kegyelméből te szültél e világra. 3
