Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 3. szám - Morvay Gyula: Csepűrágók, késdobálók (elbeszélés)

„Oroszlánokat nem mutatnak.” „Hála égnek! Nem szeretem az állatszelidí- tős számokat. Ott ülnek a bestiák a kerek sámlin, ásítoznak.” „Álmosak.” „Altatót kapnak, hogy meg ne vaduljanak, a szelidítő meg azért csak oldalba, meg fejbe veri őket; azok aztán vicsorítva zuhintják magukat. Bezzeg, lenne csak ez a szelidítő valahol Szomáliában!”. „Kik jönnek? Igen, igen, a Beatnikek.” A cirkusz közepén állnak a gépek, tekeregnek a huzalok. Két néger gitárjába kapcsolja az áramot, az angol „mister” a mikrofon elé áll, énekel, rángatózik, orrhangon dalol. Haja, a haja! Kiondolálták! — „Olyan, mint a birka bundája.” „Az angol bíróknak van ilyen parókájuk.” „Az övé is paróka.” „Fene tudja.” Melódiátlan recsegést hallani. „Tenk ju — kesszenem szépén” — mondja a rángatózó. Hátul az egyik „Bitnik”-nek a haja a vállára omlik, szemébe hullik. „Nem tudni: lány, fiú?”. „Ez lenne az a szívdöglesztő muzsika? Fene ez. Semmi ez, ötér.” „Kérlekszépen, nem is tudják a huligánok, miért hordnak magassarkú cipőt? Miért magas a cowboy ok csizmasarka? No miért? Azért, kérlek, mivel a kengyelvasba meg kell akadnia a csizmasaroknak.” „Bolond divat ez a cowboyizmus, vagy huliganizmus. Kérlek, láttam a Tátrában olyan huligánokat, hogy hajukat befonták, akárcsak régen Jánosík szlovák rablóvezér. Előre vetették a két hajfonatot. Piros csat, masni volt benne!”. „Őrület.” „Tiszta őrület.” „Ezek se maradnak el ebben a majomkodásban.” „Elég baj az, hogy mi is gyártjuk a vászon, szűk, éktelenül ízléstelen kovbojnadrágo- kat. Fogy. Ráfogjuk, hogy „attól még lehet rendes a gyerek”. „Lehet.” „De hál ők egészen amerikaiak: nadrágban, gitárban, szakállban, mosdatlanságban, iskolakerülésben. Tudod, ahogyan ezek tudnak pózolni! Az a nagyképűség, az a tetetemség!”. „Kinövik ám. Lesznek ezek még rendes fiatalok is, mondják. ’ „Fenéket lesznek.” „De lesznek.” — Most mi következik? — Még a perzs van hátra, a perzs. „Nem tudod, mit jelent a perzs?” — „Fene se tudja.”

Vége. Kihunynak a lámpák.

A bemondó: „További jó szórakozásokat kívánok a kedves közönségnek.” — „Fenébe is. Nemrégen a Balatonnál voltunk két szaktárssal, az üdülőben a kultúros kislány minden hirdetés után azt mondta: „További jó étvágyakat kívánok az elvtársaknak! ’. „Nincs jól mondva.” „Az sincs „jól mondva”, hogy „nincs jól mondva”. „Ne hasogasd a szőrt, mert elszakad” — nevetnék.

Kint áll, feketedik az őszi ég.

Már zúgnak az autók és a vontatók. Csörög a lánctalpas: a cirkusz továbbáll. Az egyik autó eleje nem más, mint — rakéta. „Máshová robognak.” „Hadd szórakozzanak az emberek. Jó az.” „Jó, jó. Kenyerünk van, cirkusz is akad, oda se neki ennek az életnek. Minden jót!” — „Minden jót!”.

Két krizantém-féhér, rebegős-szemű csillag villog az őszi égen.

6