Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 2. szám - SZEMLE - Solymos Ida: A termékeny csönd költője
Burns, Shelley. Keats, Dylan Thomas, Longfellow (a teljes Hiawata-1 publikálta már 1958-ban), Goethe, Rilke, Miczki- ewicz stb. — kíváncsisága komoly és kockázatosnak is minősülhető vállalkozásokra ösztönözte; a bartóki példa ihletésére, a szomszéd nemzetek élő és még alig fémjelzett lírikusaiból is, Garai Gáborhoz hasonlóan, sokszínű és szólamú válogatást ad. Az európai költészet hegyvonulatába tartozók mellett, az erőtlenebb hangú, jellegtelenebb, olykor uniformizált mondandójú versírók némelyike is helyet kapott e gyűjteményben, ha csak egy-egy verssel is — talán a személyes ismeretség okán (Fodor sokat utazó íróink egyike), esetleg csak azért, hogy tarkább legyen a gyűjtemény; tekintsük mindezt barátságos gesztusnak a szerző és kiadás- politikánk részéről. Szívesen olvastunk volna többet Ahmatova, Paszternák, Tuwim, Eliot, Auden verseiből: a temérdek lírikus-arc közül is élesen kiváltak, nem eléggé méltányolható érdemeként Fodor ihletének s cáfolatául is ama hiedelemnek, hogy a fordító szavakkal dolgozik és tartalmakat közvetít — azt is, de elsősorban: világképet, indulatot, közérzetet és prózában megfo- galmazhatatlan pszichikai jelenségeket is. Az induló fiatalokat egy-egy verssel bemutatni nagyvonalúság jele, ám a magyarul alig ismert Ahmatovát, Paszternákot, Cvetajevát és még sok, csak mostanában meghalt, kortársnak számító reprezentánsát az európai lírának, fontos lett volna több versével szerepeltetni; terjedelmi korlátozás esetén inkább a már kialakult és lezárt életművel rendelkező költőknek juttatni a nagyobb nyilvánosságot. Műfordítás-irodalmunk Európában páratlan gazdagságát bizonyítja és gyarapítja Fodor András tartalmában és kivitelezésében gyönyörű kötete is. A Kner- és Kossuth-nyomda remekelt. Mindkét könyv a Magvető kiadása. Sólymos Ida KÁLDI LAJOS: A VIETNAMI RIZSFÖLDEKEN 156
