Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Katsányi Sándor: A Parlagi Múzsa költője

Ilyen körülmények között írta s rendezte kötetbe versciklusát: a Parlagi Múzsát.15 Művében a falusi élet teljes képét kívánta megrajzolni, a kompozíció, is a falusi élet üteméhez igazodik: évszakok váltják egymást, a munkanapok egyhangú sorát az ünnepek leírása színesíti, mikor is felszabadultan szólalnak: meg az elemi érzésék: a szerelem, a barátság, a befejezett munka fölötti öröm hangjai. A kor Georgikon-divatja bizonyára hozzájárult e mű létrejöttéhez, mégis sokkal tcibb irodalmi utánérzésnél: annak az embernek a vallomása, aki maga is együtt dolgozik a parasztokkal.

Kár, hogy a költőt erősen köti a metrumos forma. A ritka alkalmakkor, mikor a falusi élményvilág magyaros versformában jelenik meg nála, olykor rátalál arra a hangra, mellyel maradandó értékekkel gazdagíthatta volna kora irodalmát. Kupon írt közismert verse, A petri gulyás igazolja ezt. A kifejtettek alapján azt is jellemzőnek érzem, hogy e műve dallá válva a nép széles körében elterjedt.

Legnagyobb igényű munkáját, A halhatatlanság-ot Csórón kezdte írni, a balatonhenyei élmények érlelték s Kupon öntötte végleges formába.16 Ebben, a máig is kiadatlan, a Divina Comedia formáját utánzó terjedelmes alkotásban az avult bölcselkedéseket átlapozva ma is elevenen hatnak a „magyar poklot” bemutató anékdotikus részletek. Míg a Parlagi Múzsát — irodalmi példák nyomán — áthatotta az idilli hang, itt a laza keret lehetővé teszi, hogy az író legszemélyesebb élményei szólaljanak meg, s ezek korántsem idillikusak. A falusi élet inkább nyomasztónak tűnik: az erkölcs a birtokszerzés és a birtokőrzés vágyának függvénye („Amint a növelés megyen, úgy vagyon ott is az. erkölcs”),, az ártatlanokat is kikezdi a suttogó rágalom, a hamis vád, s mivel „írott törvény falukon nincs”, a hatalom érdekcsoportok kezében van, „sőt egy kanta boron az egész falubéli tanácsot / Megvehetik gyakran . . ilyenkor „veszt a gyengébb fél, bár ügye légyen igaz”. Különösen megkapó sorokat olvashatunk a falusi értelmiség kiszolgáltatott helyzetéről. Ebből a prédikátori célzattal induló műből a XIX. század eleji magyar falu kesernyés realizmussal megrajzolt képe bontakozik ki, olyan falukép, melynek kevés mása akad a kortársi irodalomban.

A szerencse Kupon sem pártolta a költőt. Háza leégett, megmaradt vagyona betörők kezére jutott. 70 éves korában, 1833-ban „a Helikon berkeinek munkás hangyája” elhagyta faluját s a Dunántúlt, hogy közelebb költözzön szeretett, Albert fiához s szeretett Patakjához, gyermekkora boldog elíziumához.

JEGYZETEK

1. É. G.: Élet-írás. Kézirat. Országos Széchenyi Könyvtár. Ouart Hung, 103,

2. Közli: Abafi Lajos: É. G élete. Figyelő, 1878. 112. p.

3. József Nádor iratai. 1925. I. 159—160. p.

4. É. G.: Élet-írás.

5. É. G. önéletrajza. Dunántúli Protestáns Közlöny, 1889. 12. sz.

6. Közli: Vargha Balázs: Csokonai emlékek, i960.

7. É. G.: Élet-írás.

8. Ferenczi Zoltán: Csokonai a Balaton vidékén. Balatoni Évkönyv. 1921.

9. Az egyházmegyei közgyűlések jegyzőkönyve. 1813. febr. 11-12.

Kézirat a pápai ref. levéltárban.

10. Közli: Abafi Lajos: Kazinczy Ferenc és É. G. Figyelő. 1879. 378. p.

11. Életírásában így ír Balatonhenyéről:

,,.... ,hittársamat abba keverte, . .

Hogy szoUgállóját maga sikkasztotta el, akit

120