Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Katsányi Sándor: A Parlagi Múzsa költője

Felmerül a kérdés: miért hagyta ott ilyen váratlanul, bizonytalanra nagykinizsi állását, s távozott messzire szeretett Abaúj megyéjétől? A Dunántúl „mágnesi munka gyanánt” vonzó természeti szépsége aligha lehet elsődleges ok; de nem érzem teljesen kielégítőnek élet-írásában adott magyarázatát sem, mely szerint egy kellemetlenné váló, egyoldalú szerelmi viszonytól kívánt így szabadulni.

Garas Sámuel szikszói lelkész, a költő sárospataki tanulótársa Édes Albertet erről így tájékoztatta: „Atyád Abaúj megyében kedves pap volt. A tractustól adott bizonyítványába is bele volt iktatva: ex ore Gregorii illius Édes dulce mell profluit (ajkáról mézédes szó árad). S itt rá szép jövendő várt. De mivel Komjáthy, Szobonya és Török urakkal kémlő felügyelet alá vétetett, ez elől menekült túl a Dunára.”2

Több okunk van ezt az adatot hitelesnek elfogadni. Édes Gergely Dunántúlra távozása másfél évvel a Martinovics-mozgalom vérbefojtása után történt. Tudjuk, hogy a sárospataki diákok irodalmi társaságát, melynek aktív tagja volt, ebben az időben tiltották be;3 tudjük, hogy Édes Gergely Kassán személyes kapcsolatot is teremtett Bacsányival;4 s végül azt is tudjuk, hogy később Csórón politikai jellegű házkutatást tartottak a költő lakásán. Édes Gergely személyében tehát olyan költő érkezett a Dunántúlra, akire nemcsak poétatársai, hanem a titkosrendőrség emberei is figyeltek.

„Vázsony szent omladékában”

„Az öreggel (ti. Horváth Sámuel veszprémi lelkésszel) ízetlenségbe esvén elvállalta Nagyvázsonyi, hol négy évig egész megelégedve szolgált.”5 E megelégedett négy év legnagyobb eseménye Csokonai 1798-ban történt vendégül látása volt.

A két vándor-poéta egy évvel előbb Komáromban, Fábián Julianna irodalmi szalonszámba menő házában ismerkedett össze. (Csokonai egyébként e házban találkozott először Lillával is.) A tervezett házassághoz biztos állást kereső Csokonai később Komáromból Keszthelyre, Festetics Györgyhöz utaztá- ban ismételten felkereste ekkor már Nagyvázsonyban lakó ismerősét. Édes Gergely hét év múltán így számolt be erről a látogatásról Csokonai Józsefnénak, a költő anyjának: „Azt az időt ama híres Kinizsi Pál temetése helyénél egy klastrom düledékei között és a Bakony erdeje szélében a tavasz kellemeit ifjúi érzéssel szemlélgetvén (töltöttük); mígnem azon közben ő Festetics grófot levelezvén, meghivatott csurgai professornak . . ,”e Negyedszázad múlva már a legendateremtő fantázia ecsetjével színezi ki Csokonai látogatását:

Mígnem,., hogy csakugyan Csurgón neki jutna tanító ö Nagyvázsonyban szintén kenyeremre szorult és Ott hat holdnap alatt volt maradása velem. Szék, kicsinálhattuk Festetics által előbb.

És jól említem, hogy Nagyvázsony valahány ott Nálam megfordult, annyi barátot adott.7

A látogatásról Csokonai is megemlékezett egyébként, Gróf Erdődyné őnagy- ságának c. versében:

117