Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 1. szám - Kulcsár János: Mai virágének (vers) - Kulcsár János: Változatok egy szerelemre (vers)
KULCSÁR JÁNOS Mai virágének Utálom a díszkertek minden céda rózsabokrát a meddő bujaságért, s azt is, ki ráér élethossziglan dédelgetni őket. Lila közhellyé bódult ibolyácskát a rokokózöld öncsalás-bozótban. Krizantém-rongytól tarka temetőket. Kurjongató pipacsok lázpiros frígiai sapkáit a vetésben, míg gyökér-karmuk termést fojtogat. S mert szavatoltan liliom-fehérek, a liliomokat. De mezítlábas asszony-húgaimként ölelném az erős, szép napraforgók raját, s ha egyre forróbb napverésben elhull halk szőkeségük, lehajlom vértelen szívükhöz; semmi másban, de ebben az egy-nyári vajúdásban volt biztatás, méltóság, értelem. Termékeny szépség hordozói, áldott magányotokban ég felé mosolygók, tanítsatok hasznos virág-hozásra, húgocskáim, hűséges napraforgók! Változatok egy szerelemre Staccato A kés rezeghet így, ha csontot ér hegyével. A gáz sziszeghet így, ha ömlik, s lángra kap. Bombák borzongnak így, ha célkeresztre térdel egy emberarcú város az ordas ég alatt. Ritardando Hinned kell a feltámadásban; megvédhetnél, ha bízni tudnál! Lövészárkot? Sírgödröt ástam? Az ostromlott Felhőkákukvár üres mögöttem. Tornyait lőporfüst-szagú szelek bontják. Megzizzen egy-egy itthagyott dal . . . 20
